Magyar gyűjtemény került elő a Michigani Egyetem régészeti kutatásából

A Michigani Egyetem munkatársai az egyetemi gyűjtemény csontleleteinek eredetét kutatták, a vizsgálat során pedig egy magyar vonalat is feltártak. Ennek okán pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének kutatói is becsatlakozhattak a projektbe, akik a történet magyar szereplőjének életútját vizsgálták. A maradványokat egy székesfehérvári régiségkereskedő, Lichtneckert József juttatta el Németországba az 1900-as évek elején, számolt be róla az intézet a Facebook-oldalán.

A gyűjteményük eredetét kutatták

A Michigani Egyetem Antropológia Tanszékének munkatársai komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy az oktatás célját szolgáló, gyűjteményükben lévő emberi maradványok eredetét felkutassák. A kutatás során arra következtettek, hogy több embercsont is Felix von Luschan (1854–1924) osztrák antropológus tevékenységével fonódik össze, aki Berlinben dolgozott a 19. és 20. század fordulóján.

A berlini Rudolf Virchow Gyűjteményben végzett vizsgálat egyértelmű kapcsolatot mutat a michigani embercsontanyaggal és egy magyar szálra is rávilágított: Németországba egy magyar régiségkereskedő és műgyűjtő, Lichtneckert József juttatta el a maradványokat, akinek aláírása az egyik megőrzött papíron is megtalálható.

Kép: Nemzeti Régészeti Intézet Facebook

A magyar kereskedő és a régészet

Lichtneckert József tevékenysége az utóbbi években egy hazai kutatás tárgyát képezte, ezért az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet munkatársainak lehetősége nyílt bekapcsolódni az amerikai projektbe. A székesfehérvári (régiség)kereskedő élete igen színes, ellenben tragikus sorsot tár elénk, írja közleményében a Nemzeti Régészeti Intézet.

A történelem tárgyi emlékei iránt már igen korán érdeklődést mutató férfi jelentős gyűjteménnyel rendelkezett, és önálló ásatásokat végzett az 1890-es évektől kezdődően, ráadásul régészeti szakfolyóiratokban is publikált. Lichtneckert József később anyagi nehézségei miatt eltávolodott a tudományos régészettől. Az ásatásaiból származó leltek sokszor csak üzlet tárgyát képezték, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai szerint a sírokból származó csontanyag is ezzel a céllal juthatott külföldre.

Új irány az antropológiában

Az antropolológiában az 1800-as évek második fele és az 1900-as évek eleje kiemelkedő fontossággal bír. A világ jelentős antropológiai gyűjteményeinek túlnyomó része ebben az időszakban alakult meg, vagy a gyűjtemény alapjául szolgáló leletanyag ennek az időszaknak az öröksége.

A korai, gyakran hiányos dokumentálással ellentétben az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet fordítanak az antropológiai gyűjteménnyel rendelkező intézmények arra, hogy a náluk lévő anyagok eredetét és történetét átfogóbban megismerjék, ami önmagában is külön kutatási feladatot jelent. A világ számos antropológiai gyűjteményében – így a Michigani Egyetemén is – egyre nagyobb hangsúlyt kap az ember által létrehozott maradványok eredetének feltárása.

Remek lehetőség a magyar régészeknek

A Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai a magyar vonatkozások feltárásán dolgoznak. „Ez a projekt remek példa arra, hogy miként tudnak több ország kutatói egymást támogatva közösen dolgozni, fontos célként tűzve ki, hogy megismerjék a hozzávetőlegesen 100 évvel ezelőtti történeteket, beazonosítsanak lelőhelyeket, és legfőképpen, megfelelő tisztelettel és hozzáértéssel kezeljék az emberi maradványokat” – írják a közleményben.

Ez is érdekelhet:

• Második világháborús gránátot találtak az Aggteleki Nemzeti Park barlangjában
• Elképesztő felfedezés Tatabányán: az űrből azonosították az óriási, avar kori temetőt
• Ritka, Srí Lanka-i zafírt rejtő középkori aranygyűrűt találtak egy szlovákiai várban