A Nílus vízéért folytatott harc – háború vagy diplomáciai megoldás?

Az Egyiptomot, Szudánt és Etiópiát érintő Nílus-konfliktus jelenlegi helyzete az Etiópia által a Kék-Níluson épített Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) gát befejezésére és üzemeltetésére összpontosul.

Július elején Etiópia hivatalosan befejezte a gát építését, és az avatásra készül, Abiy Ahmed miniszterelnök hangsúlyozva, hogy a gát nem fenyegetés, hanem „közös lehetőség”, amely energia- és fejlesztési előnyökkel jár az egész régió számára, beleértve Egyiptomot és Szudánt is, írja az Aljazeera. A kormányfő szerint az esős évszak után, szeptemberben hivatalosan is megnyitják a GERD-t.

Egyiptom és Szudán azonban továbbra is mélyen aggódik a gát vízellátására gyakorolt hatása miatt. Egyiptom, amely mezőgazdaságában és több mint 100 millió lakosának ivóvízellátásában nagymértékben függ a Nílus víztartalmától, a gátat létező fenyegetésnek tekinti, és attól tart, hogy csökken a vízhozam, különösen aszály idején. Szudán hasonló aggodalmakat táplál a vízellátás és az árvízszabályozás tekintetében, annak ellenére, hogy elismeri a gát egyes előnyeit az áramellátás és az árvízvédelem szempontjából.

A gát feltöltésére és üzemeltetésére vonatkozó tárgyalások több mint egy évtizede folynak, de még nem született kötelező erejű megállapodás. Egyiptom Etiópiát azzal vádolja, hogy nincs politikai akarat a jogilag kötelező erejű megállapodás megkötésére, és hogy a nemzetközi jogot sértő egyoldalú lépéseket tesz. Etiópia viszont ragaszkodik természeti erőforrásainak felhasználására vonatkozó szuverén jogához, és egyes javasolt megállapodásokat szuverenitásának megsértéseként értékeli. 2024 végén Szudán és Egyiptom tárgyalásokat folytatott a Nílus vízének megosztásáról egy új, mindkét ország által ellenzett Nílus-medencei szerződés végrehajtása közepette. Ez a szerződés, amely más Nílus-medencei államokat is magában foglal, de Egyiptomot és Szudánt kizárja, a Nílus-medencei Bizottság létrehozását célozza. Egyiptom és Szudán azzal érvel, hogy a szerződés sérti a nemzetközi jogot és nem képviseli az összes Nílus-medencei országot.

A feszültség időnként eszkalálódott, Egyiptom még az ENSZ Biztonsági Tanácsához is fordult, és megerősítette katonai kapcsolatait a szomszédos országokkal, míg Etiópia felszólította Egyiptomot, hogy hagyjon fel konfrontatív álláspontjával. A feszültségek ellenére Etiópia továbbra is állítja, hogy a gát nem fog kárt okozni a folyó alsóbb szakaszain fekvő országoknak, és regionális együttműködésre és közös prosperitásra szólít fel.

Július 3-án írta az Anadolu, hogy az egyiptomi diplomáciai missziókat vezető nagykövetekkel tartott találkozón Hani Sewilam öntözési miniszter kijelentette, hogy Addisz-Abeba továbbra is előmozdítja a nemzetközi jogot sértő „illegális gát” megépítését, anélkül, hogy kötelező erejű megállapodást kötött volna a folyó alsó folyásán fekvő Egyiptommal és Szudánnal. Sewilam hangsúlyozta, hogy Etiópia hozzáállása a Nagy Etiópi Reneszánsz Gáthoz (GERD) inkább „vízhegemónia-tervet” tükröz, mint az együttműködés és partnerség iránti elkötelezettséget. „Egyiptom nem fogja engedélyezni egy ilyen dominancia kialakulását” – mondta a Vízügyi és Öntözési Minisztérium által kiadott nyilatkozatban idézett megjegyzésében.

Miért annyira fontos a Nílus Egyiptomnak?

Az egyiptomiak számára a Nílus vize létfontosságú, mert az ország területének mintegy 95%-a sivatag, és szinte az összes ivóvíz, valamint a mezőgazdasághoz szükséges víz innen származik. A Nílus rendszeres áradásai tápanyagban gazdag iszapot hagynak hátra, amely termékennyé teszi a talajt, így lehetővé teszi az élelmiszertermelést és a lakosság ellátását. Mivel Egyiptom népessége gyorsan növekszik, és a vízforrások korlátozottak, a Nílus vize nélkülözhetetlen az élelmezésbiztonság, a mezőgazdaság fenntarthatósága és az ország gazdasági fejlődése szempontjából.

Háború a vízért?

A Nílus vízhasználatával kapcsolatos esetleges konfliktus esetén az érintett három ország – Egyiptom, Szudán és Etiópia – katonai erejét az alábbiak szerint lehet összehasonlítani a hivatalos információk szerint:

• Egyiptom hadereje a legerősebb a három ország közül, jelentős aktív és tartalék állománnyal, valamint fejlett haditechnikai eszközökkel. A hadikiadása is messze meghaladja Etiópiáét (kb. 10 milliárd dollár vs. 520 millió dollár).

• Etiópia aktív katonai állománya nagyobb, mint Egyiptomé, de tartalék és paramilitáris adatok tekintetében kisebb az összlétszám, valamint technológiai és költségvetési szempontból elmarad Egyiptomtól.

• Szudán hadereje a legkisebb a három ország között, mind létszám, mind technológia tekintetében, bár regionális szinten még mindig jelentős.

Az Egyiptom vezetői számára nagy kérdés, hogy Washington milyen mértékben támogatná Kairót egy esetleges katonai akció esetén. A Trump-kormányzat jelezte, hogy megfontolja az Etiópiának nyújtott segélyek csökkentését, ha az egyezmény nélkül tölti fel a gátat, így Egyiptom legalább szimbolikus támogatásra számíthat Washington részéről, bár az operatív segítség, például célzási információk biztosítása kevésbé valószínű

Összességében, ha fegyveres konfliktus alakulna ki a Nílus miatt, Egyiptom katonai fölénnyel rendelkezik mind technológia, mind költségvetés és tartalékok tekintetében, míg Etiópia nagyobb aktív állománnyal bír, de kisebb hadikiadással és fejlesztéssel. Szudán hadereje ehhez képest kisebb, de stratégiai helyzete miatt továbbra is fontos tényező lehet. Ez a katonai erőviszony azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy háború lesz; a régióban továbbra is intenzív diplomáciai tárgyalások folynak a vízhasználat békés rendezése érdekében, például az Afrikai Unió és más nemzetközi szereplők égisze alatt folytatódnak a tárgyalások.

ez is érdekes lehet:

Így néz ki most Egyiptom új fővárosa

Elképesztő felfedezés: ősi civilizációval lehet kapcsolatban az 5000 éves férfi!