Himnuszkeresés a 19. században: nemzeti dalok versenye Magyarországon

Magyarország 1989-ben fogadta el hivatalosan a mai nemzeti himnuszt, de már jóval korábban több hazafias mű is pályázott erre a szerepre. A 19. században a Himnusz mellett a Szózat, a Rákóczi-induló és más alkotások is a nemzeti egység hangját keresték.

A magyar himnusz születése

A 19. század elején még nem létezett hivatalos magyar nemzeti himnusz, több hazafias vers és zenei mű is esélyes volt arra, hogy a nemzet hangjává váljon. Bár Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye már 1823-ban megszületett, a vers csak évek múltán jelent meg nyomtatásban, és szélesebb körű ismertségét is csak akkor érte el, amikor Erkel Ferenc 1844-ben megzenésítette.

Ekkoriban Petőfi Sándor forradalmi Nemzeti Dalát is sokan ünnepelték, mely a 1848-as forradalom egyik legmeghatározóbb jelképévé lett, ám sosem vált hivatalos himnusszá, emellett a korszakban Vörösmarty Szózata és a Rákóczi-induló is népszerű nemzeti ének volt. Így több vers és dallam is versengett egymással, hogy betöltse az összefogó nemzeti ének szerepét.

A nem hivatalos „első” himnusz, a Szózat

Mielőtt Kölcsey műve hivatalossá vált volna, a Szózat Vörösmarty Mihály tollából az egyik legnépszerűbb nemzeti ének volt. Már az 1840-es években a magyarok jelentős része ezt tartotta lelki vezérfonalnak. A mű a nemzethez szóló buzdító, összetartó üzenetével és könnyen megjegyezhető dallamával vált kedveltté, sokáig szinte versengett a Himnusszal a nemzet jelképe szerepéért.

„Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti senki, meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket;(…) Ennek a hazának »integráns része« a Szózat is: nélküle csonka lenne a szellemi ország, s nem lenne többé magyar a magyar.”   – Babits Mihály a „Szózat”-ról, melyet a mű megszületésének századik évfordulójára írt 1936-ban.

Az 1840-es években már a Szózatot énekelték az ünnepségeken, és Kossuth Lajos is kiemelte, hogy „Vörösmarty Szózata máris nemzeti himnusszá vált.” 1843-ban pályázatot írtak ki a vers megzenésítésére, melynek nyertese Egressy Béni lett, így a mű már zenével kísérve terjedt, ami még inkább növelte népszerűségét. Bár hivatalosan soha nem iktatták be törvénybe, a Szózat hosszú időn keresztül betöltötte a nemzeti himnusz szerepét.

Egy forradalom szíve: a Nemzeti dal

Petőfi Sándor 1848. március 15-én elszavalta Nemzeti dalát, és ezzel egy csapásra forradalmi jelkép lett a költeményből. A vers nemcsak irodalmi alkotásként, hanem politikai üzenetként is működött: lelkesítő szavai -„Talpra magyar, hí a haza!”- azonnal hatottak a tömegekre. Aznap a Landerer nyomdában kinyomtatták zenei kíséret nélkül, és bár dallama többféle változatban is ismertté vált a következő években, hivatalos megzenésítés nem történt. A Nemzeti dal népszerűsége ellenére sosem vált hivatalos himnusszá, valószínűleg ehhez túlságosan kötődött a forradalomhoz, a radikális változások követeléséhez.

Vetélytársak és a Himnusz győzelme

A 19. század közepére a Szózat mellett a Rákóczi-induló is a legnépszerűbb nemzeti zeneművek közé emelkedett. Különösen ünnepélyes alkalmakkor, katonai díszszemléken, hazafias megemlékezéseken csendült fel gyakran, és sokan tekintették a magyar nemzeti érzés zenei megtestesítőjének. Ünnepélyes és harcias hangvétele miatt azonban inkább a dicsőségre és ellenállásra emlékeztetett, mintsem a nemzeti fohászra– ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végül nem ez vált hivatalos himnusszá.

Időnként más, mára elfeledett hazafias versek is felmerültek, de egyik sem tudta olyan erővel kifejezni a magyar történelmi sorsérzést, mint Kölcsey Himnusza. Bár kezdetben visszafogottan terjedt, a reformkor végére, különösen pedig a 20. század elejére már megkerülhetetlenné vált. Méltóságteljes hangneme, vallásos és történelmi motívumai miatt ez a mű testesítette meg leginkább azt, amit a magyar nemzet kollektív önképének tekintett: egyszerre szólt múltról, veszteségről, reményről és túlélésről.

Kapcsolódó cikkek:

• Így akarták átírni a Himnuszt a Rákosi-korszakban
• Megdöbbentő, de Kölcsey nem gondolta kiemelkedő művének a Himnuszt
• Régi magyar megszólítások és köszönések, ahogy ma már ritkán hallani őket