A Rákóczi-szabadságharc egy kevéssé ismert fejezete, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1707-ben szerződést írt alá az oroszokkal Varsóban, amitől azt remélte, hogy szabadságharcának súlya nemzetközi szempontból megnő és belefoglalják majd hazánkat és Erdélyt a készülődő nagy európai békerendezésbe. A szabadságharc utolsó évében viszont már azért küldött diplomatákat az orosz cárhoz, hogy több ezer orosz katonát hívjon be Északkelet-Magyarországra.
Az orosz szerződés
A katonák meg is érkeznek majd – igaz, két és fél évszázaddal később, 1944-ben, mégpedig a szovjet Vörös Hadsereg képében. A kommunista történetírás állításaival szemben ugyanis sem tüzéreket, sem egyéb tiszteket vagy katonákat nem küldött I. (Nagy) Péter orosz cár a szabadságharc során.
Szerződést azonban valóban kötöttek, mégpedig 1707-ben, Varsóban. Péter cár azt remélte, hogy a fejedelem kiváló francia kapcsolatait felhasználva (az osztrákok ellen hadakozó XIV. Lajos tényleg valós támogatást nyújtott a fejedelemnek) el tudja majd érni, hogy Versailles közvetítsen a svédek és az oroszok között, akik éppen akkor vívták az ún. északi háborút nem kisebb téttel, mint hogy ki lesz Észak- és Kelet-Európa új ura. A cár akkor még épp vesztésre állt köszönhetően leginkább egy Narva melletti hatalmas vereségnek 1700 novemberében.
Európai segítség
Rákóczi cserébe a lengyel koronát és orosz segítséget remélt magyarországi szabadságharca folytatására, amit Péter cár meg is ígért neki. A szerződésből azonban úgyszolván semmi sem lett a megbízott diplomaták folyamatos foglalkoztatásán túl.
A kuruc fővezér kétségbeesetten próbált szabadságharca számára európai segítséget szerezni, ám a franciák távol voltak, az oroszok pedig nem akarták összerúgni a port a Habsburgokkal, akik nagy ellenfelüknek a svédeknek az ellenfelei voltak Közép-Európában.
Az 1708-as trencséni csatavesztés megmutatta, hogy a kuruc állam csapatai még létszámfölényben is képtelenek ellenállni a jól szervezett osztrák csapatoknak, a győztes az a Pálffy János volt a csatamezőn, aki néhány év múlva majd megköti a szatmári békét Károlyi Sándorral, a cár embereivel Lengyelországban tárgyaló Rákóczi által hátrahagyott főparancsnokkal.
Miért hívott be Rákóczi orosz csapatokat?
A fejedelem szerette volna, ha a Poltavánál 1709-ben a svéd csapatok felett győzelmet arató Péter orosz cár nemcsak közvetít Béccsel egy majdani béke kapcsán, hanem tevőlegesen be is száll a kurucok oldalán a szabadságharcba. 1710 tavaszán már ott tartott, hogy arra kérte Péter, küldjön orosz segélyhadakat a még kezén lévő területek védelmére. Azaz biztosítanák a birtokokat, nem kellene fellépniük a császári csapatokkal szemben.
Később specifikálta is: 3-4000 embert kért, illetve menekülés esetén Ukrajnában történő letelepedési engedélyt embereivel. Az oroszok által birtokolt Ukrajna a korban meglehetősen “üres” (a másik részét Lengyelország tartja kézben), egy részét kozákok lakják, de lenne bőven helye letelepedni a fejedelemnek.
Sikeres szabadságharc
A fejedelem célja ekkor már az időhúzás volt, kitartani addig, amíg meg nem születik a nagy európai békemű, amibe belefoglalják Magyarországot és Erdélyt is. Károlyi Sándor és Pálffy János azonban hamarabb jutottak egyeszségre: a rendi jogok biztosítva lettek Magyarországon és Erdélyben (ez később lehetőséget ad többek között a reformkorra is), ám a császár és király hatalmát nem kérdőjelezték meg. A fejedelem a rendezést nem fogadta el, Károlyit árulónak tartotta és – bár amnesztiát kapott és birtokait is megtarthatta volna – inkább választotta a száműzetést.
- Rákóczi Ferenc fejedelem szülőháza. A várkastély, melyet kurucok pusztítottak el
További történelem témájú cikkeinkért kattints.
Forrás: Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Budapest. Osiris. 2004.
Nyitókép: A Rákóczi-mozaik. Fotó: Mayer Jácint.
Forrás: