Hargitai János, a mohácsi térség kereszténydemokrata egyéni országgyűlési képviselője nemrég jelentette be, hogy az újonnan épülő Duna-hidat II. Lajos magyar királyról, utolsó Jagelló-királyunkról, a mohácsi csatában életét vesztett uralkodóról nevezik el. A király halála egyben a középkori magyar állam bukása is, így nemzeti emlékezetünkben Lajos emlékezete nem túl pozitív, mint ahogyan apjáé, II. Ulászlóé sem. Érdemes-e mégis arra, hogy hidat nevezzenek el róla a mohácsi csata 500. évfordulóján.
Ulászló és Lajos: gyenge, esendő, befolyásolható királyok?
Mátyás dicsőséges, Bécset, Sziléziát, Csehország egy részét is hódoltató uralkodásával szemben a Jagellók megítélése történelmünkben kifejezetten negatív. A nemzeti közgondolkodásban II. Ulászló királyunk egy könnyen befolyásolható, öreg uralkodó, aki mindig azt mondja, amit utoljára hallott és mindent ráhagy az egymással marakodó főurakra. Fia, II. Lajos pedig még gyerek, aki a főurak acsarkodása közepette képtelen érvényesíteni akaratát, megvédeni az országot a rátörő oszmán csapatoktól és végül egy patakba fúl.
A közgondolkodásban jelenlévő Lajos- és Ulászló-képpel szemben azonban teljesen más a történeti valóság. Az pedig minden további nélkül érdemesíti arra az utolsó magyar Jagelló uralkodót, hogy hidat nevezzenek el róla. A híd építésének körülményeiről, a várható kihasználtság és a bekerülési költség között feszülő durva egyensúlytalanságról egyébként alábbi cikkünkben írtunk:
- Értelmetlen Duna-hídra szór ki a kormány százmilliárdokat, miközben leszakadnak a budapesti hidak
Máig nem írta meg senki Lajos életművét
Azonban bármennyire is értelmetlen Mohácsnál Duna-hidat építeni, az mindenképp értelmes kérdés, hogy el lehet-e nevezni az átkelőt egy olyan uralkodóról, akinek a halála a középkori Magyar Királyság, sőt, a középkori magyar nagyhatalom bukását, három részre szakadását és az oszmán uralom miatti nemzetiségi betelepedés és betelepítés miatt tulajdonképpen Trianont (majd a párizsi békét) is eredményezte indirekt módon.
Varga Szabolcs történész szerint II. Lajos életművéről (ha erről lehet beszélni egy 20 éves korában meghalt uralkodó esetében) még nem született összefoglaló munka, talán az 500. évfordulóra az is napvilágot lát. Ám amit tudunk róla, az mindenképp azt mutatja, hogy még ha nem is volt olyan tehetséges mint Mátyás, minden uralkodói kvalitással rendelkezett, kiváló humanista műveltséget kapott, értett a hadvezetéshez, ismerte országát, tudott magyarul, stb.
A mohácsi csata előtt is pontosan tudta, az életével játszik azzal, ha megjelenik a csatatéren. Brodarics István kancellár próbálta lebeszélni, ám a tanácsban lehurrogták és maga II. Lajos is úgy vélte, jelenléte nélkül sokkal kevesebben mennének csatába, ami biztos vereséget hozna, így talán van esély a Szulejmánnal szemben való helytállásra. E döntése miatt vélhetően még feleségével, Habsburg Máriával is szembekerült búcsúzásuk során.
- Frissen leölt sertésekbe fektetve tartották életben a koraszülött magyar trónörököst?
Az Oszmán Birodalom a kor szuperhatalma volt
Ma már egybehangzó történészi vélekedés, hogy a középkori magyar állam bukását nem a rossz hadvezetés vagy a kevés katona, hanem az Oszmán Birodalomnak a Magyar Királyság erején messze túlnövő gazdasági és katonai ereje okozta. Egy olyan korabeli világhatalommal álltunk szembe, amellyel egyedül esélytelen lett volna felvenni a küzdelmet, ezért is döntött a magyar főurak többsége 1490-ben, Mátyás halálakor idegen dinasztia, a cseh és lengyel trónon uralkodó Jagellók mellett.
II. Lajos cseh és magyar király is volt, Mohácsnál sok ezer cseh katona küzdött, egyes vélekedések szerint az egyik ha nem a legnagyobb cseh katonai temető Csehországon kívül éppen Mohácson található.
II. Lajos, a mohácsi csatamező hőse?
A király halála sem sutaságának köszönhető, hanem a csatavesztés utáni káosznak. Miután testőrségét csatába küldte, úgy tűnik, egyetlen csatlósa Czettrich Ulrich maradt mellette, aki azonban nem tudta kihúzni abból a fokból, amibe lováva együtt beleesett. Ráadásul a ló vélhetően ráesett és agyonnyomta. A fokgazdálkodás a korban teljesen bevett volt azon a területen, a halászok elrekesztették magas vízálláskor a Duna egyes szakaszait, amelyek az ár elvonulása után megmaradtak halban gazdagon. Lajos vélhetően egy ilyen fokban lelte halálát.
Összességében elmondható, hogy az uralkodáshoz szükséges tudás teljes spektrumával rendelkezett, békésebb viszonyok között, kevésbé erős szomszéddal szemben vélhetően meg is tudta volna védeni országát, hisz Mohács alá a kor viszonyai között Európában is figyelemre méltó, hatalmas sereget vezetett le. Az oszmánokkal szemben azonban így sem állhatott meg, ennek ellenére, a közvetlen életveszély ellenére mégis személyesen vezette csapatait. Minden további nélkül megérdemli tehát, hogy legújabb Duna-hídunk nevét viselje.
- Wass János, az utolsó utáni Jagelló
További, történelmi témájú cikkeinkért kattints.
Forrás: