Egy törökországi régészeti feltárás során olyan lelet került napvilágra, amely új szempontokkal gazdagítja a korai keresztény kultúráról alkotott képünkt. Egy föld alatti sír falán fennmaradt freskó ritka módon ábrázolja a fiatal Jézust, így nemcsak művészeti értéke, hanem történeti jelentősége miatt is kiemelkedő leletnek számít.
Régészek rendkívül ritka és különleges felfedezést tettek Törökországban. A Hisardere nevű nekropoliszban, az izniki kerületben — amely az ókorban Nikaia néven volt ismert — egy korai keresztény freskót tártak fel, amely a fiatal Jézust a „Jó Pásztor” szerepében ábrázolja.
Ez az ábrázolás rendkívül ritka a térségben, és elképzelhető, hogy az egyetlen ismert példány Anatóliában. A freskó egy föld alatti kamrasír, egy hipogeum északi falát díszíti, amely több mint ezer év után is rendkívül jó állapotban maradt fenn, írja az All That’s Interesting.
Kifejezetten jó állapotban maradt fenn a freskó
A sír déli falát az idők során ugyan jelentősen megrongálta az időjárás és az emberi tevékenység, azonban a mennyezet, valamint a keleti, nyugati és északi falak szinte érintetlenek maradtak, ami páratlan lehetőséget biztosít a régészek számára, hogy a freskót az eredeti helyén tanulmányozzák.
A hipogeum falait és mennyezetét gazdag díszítések borítják: madár- és növénymotívumok, valamint nemes férfiak és nők portréi láthatók, akiket rabszolga kísér. A kline, egy négyzet alakú terrakotta halotti ágy mögött található maga a freskó, amely a mediterrán térségben a korai kereszténység idején elterjedt vizuális művészeti forma volt.
A fiatal Jézus ábrázolásmódja történelmi jelentőségű
A freskó a fiatal Jézust szakáll nélküli alakban ábrázolja, római vonásokkal: tógát visel, és vállán egy kecskét hord. Ez az ábrázolás a „Jó Pásztor” ikonográfiája, amely a kereszténység korai éveiben a hit kifejeződésére szolgált, még azelőtt, hogy a kereszt széles körben a vallás jelképévé vált volna.
Egyéb régészeti leletek ugyan nem kerültek elő a freskóhoz kapcsolódóan, melyek pontosan meghatározhatták volna a datálást, de a sír létrehozása a Kr. u. 3. századra tehető. Ekkor a térség Róma fennhatósága alatt állt, és a keresztényeket üldözték, mivel a vallás még nem volt az egész birodalomban elfogadott, ezért a pásztor nem közvetlenül keresztény jelképével a hívők kifejezhették hitüket anélkül, hogy üldöztetésnek lettek volna kitéve.
A „Jó Pásztor”, mint a fiatal Jézus ábrázolási formája az első évszázadok kereszténységében a védelem, az üdvösség és az isteni vezetés szimbóluma volt. Az Iznik Múzeum régésze, Eren Erten Ertem szerint a freskó átmenetet mutat a késői pogányságból a korai kereszténység felé is.
Iznik jelentős helyszíne a keresztény vallásnak
A felfedezés különös jelentőséggel bír azért is, mert XIV. Leo pápa nemrég Iznikbe látogatott, hogy megemlékezzen a Nikaiai Zsinat 1 700 éves évfordulójáról, amelyet Kr. u. 325-ben tartottak. Az első Nikaiai Zsinat I. Konstantin császár uralma alatt zajlott, és fontos mérföldkő volt a kereszténység történetében: a vallás ekkor kezdett átmenni az üldöztetés alól a birodalmi támogatottság állapotába.
Körülbelül 300 püspök gyűlt össze, hogy az áriai vitát tárgyalja, amely Krisztus isteni természetét kérdőjelezte. A zsinat hozta létre a Nikaiai Hitvallást, amelyet a mai napig sok keresztény egyház követ. Ezen túlmenően a zsinat meghatározta a húsvét időpontját és keretet alakított ki az egyház intézményrendszerének létrehozásához is.
A második Nikaiai Zsinat 787-ben az ikonoklasztikus vitát tárgyalta, amely hosszú időn át megosztotta a Bizánci Birodalmat. A zsinat döntése nyomán különbséget tettek Isten imádása és a szent képek tisztelete között, ami nagy hatással volt a keresztény művészetre és a vallásgyakorlásra, különösen a keleti ortodoxia területén.
Nikaia stratégiai elhelyezkedése Északnyugat-Ázsiában lehetővé tette, hogy püspökök a keresztény világ minden részéről eljussanak a városba, míg a város falai és a császári támogatás biztonságot nyújtottak a vitatott teológiai kérdésekhez. A zsinatok döntései egységbe foglalták a keresztény doktrínát a formáló évszázadokban, precedenst teremtve arra, hogyan oldja meg az egyház a vitákat.
Az újonnan feltárt freskó emlékeztet Iznik kiemelkedő szerepére a kereszténység történetében, valamint arra az időszakra, amikor a vallás gyakorlása diszkrét volt, de a művészet segítségével a hívők mégis kifejezhették hitüket.
Forrás: