Bár a hétköznapokban nem érezzük azt, hogy mozgási erők hatnának ránk, valójában a Föld, sőt az egész Naprendszer, de még galaxisunk, a Tejútrendszer is folyamatos mozgásban van. A Föld a saját tengelye körül forog, a Nap körül kering, miközben a Naprendszer hatalmas sebességgel halad a Tejútrendszer középpontja körül.
Mindezeken túl azonban egy még nagyobb léptékű mozgásnak is részesei vagyunk, mivel a Tejútrendszer és több ezer más galaxis egy rejtélyes kozmikus régió felé sodródik, amelyet a csillagászok Nagy Attraktornak neveznek.
A kutatások szerint galaxisunk mintegy 2,1 millió kilométeres óránkénti sebességgel halad ezen távoli jelenség irányába. Bár ez elképesztő tempónak tűnik, ebből azért nem érzékelünk semmit sem, mert a mozgás minden objektumot egyformán érint a környezetünkben.
A kozmikus háttérsugárzás árulta el a titkot
A Discover Magazine cikke szerint a Nagy Attraktor létezésére utaló első jeleket az 1970-es években észlelték először. A kutatók az ősrobbanás után visszamaradt kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgálták, amely az univerzum egyik legfontosabb „időkapszulája”.
A háttérsugárzásnak elméletileg minden irányban közel azonosnak kellene lennie, ám a mérések egy furcsa eltérést mutattak: az égbolt egyik része kissé melegebbnek, a másik valamivel hidegebbnek látszott. A jelenség végül arra utalt, hogy a Naprendszer és a Tejútrendszer nagy sebességgel mozog a világűrben egy ismeretlen gravitációs forrás felé.
A rejtély megfejtésében az úgynevezett „Hét Szamuráj” kutatócsoport játszott kulcsszerepet. Az asztrofizikusok 1986-ban több száz galaxis mozgását elemezve arra jutottak, hogy azok egy közös irányba tartanak, egy 150–250 millió fényévre található térség felé.
Mi is valójában a Nagy Attraktor?
A név némileg megtévesztő, mert a Nagy Attraktor nem egyetlen objektum, például csillag vagy galaxis. Valójában egy rendkívül nagy tömegű gravitációs központ, amely a Laniakea-szuperhalmaz szívében található. A Laniakea körülbelül 100 ezer galaxist foglal magában, köztük a Tejútrendszert is.
A gravitációs hatások hierarchiája lenyűgöző: a Tejútrendszer a Virgo-galaxishalmaz felé mozog, amelyet a Virgo-szuperhalmaz vonz, ez pedig a Laniakea központja, vagyis a Nagy Attraktor irányába tart. A kutatók szerint még maga a Laniakea is egy nála is nagyobb struktúra, a Shapley-szuperhalmaz gravitációs befolyása alatt állhat.
Erről hallottál már? Kész vannak a holdbázis tervei: emberek élnek majd a Holdon 2032-től
Jelent-e bármilyen kockázatot a Tejútrendszerre, vagy akár a Földre?
A rövid válasz: nem. Bár a Nagy Attraktor hatalmas gravitációs erővel rendelkezik, a Tejútrendszer valószínűleg soha nem éri el ezt a régiót. Ennek oka pedig az univerzum gyorsuló tágulása. A tudósok szerint az úgynevezett sötét energia folyamatosan növeli a galaxisok közötti távolságokat, így hosszú távon a Nagy Attraktor gravitációs hatása fokozatosan gyengülni fog.
Még évmilliárdokon keresztül befolyásolhatja galaxisunk mozgását, ám végül a táguló világegyetem erősebbnek bizonyulhat, és a Tejútrendszer eltávolodik ettől a titokzatos kozmikus központtól. A Nagy Attraktor így továbbra is a csillagászat egyik legérdekesebb jelensége, amely még sok mindent árulhat el a gravitációról, a sötét energiáról és a kozmikus szerkezetek fejlődéséről.
Ez is érdekelhet: Teljesen félreérthettük az univerzum működését a csillagászok szerint
