A Római Birodalom története tele van legendás hadvezérekkel, kiemelkedő államférfiakkal és kegyetlen zsarnokokkal is, de akadt egy uralkodó, aki egészen különös módon jutott hatalomra: egyszerűen megvásárolta a császári trónt, méghozzá részegen.

Didius Iulianus neve máig a korrupció és a politikai káosz egyik legkirívóbb példájaként maradt fenn az ókori történelemben.

A birodalom válságba sodródott

A Kr. u. 2. század végére a Római Birodalom hosszú békekorszaka, a Pax Romana véget ért. A bölcs filozófus-császár, Marcus Aurelius halála után fia, Commodus került hatalomra, akinek uralkodása egyre inkább zsarnoki jelleget öltött.

Az ellenlábasai nem vártak sokat, és végül 192 szilveszterén összeesküvők meggyilkolták a császárt, ezzel pedig kezdetét vette az egyik legzavarosabb időszak Róma történetében.

A trónt ezt követően Pertinax, tapasztalt katonatiszt és politikus foglalta el. Hatalmát azonban nagyrészt a praetoriánus gárdának köszönhette, amely jelentős pénzjutalmat kapott támogatásáért.

Pertinax viszont elkövette azt a hibát, hogy nagyon hamar rendet akart teremteni és korlátozni a gárda kiváltságait, ami végzetes döntésnek bizonyult. Mindössze néhány hónappal hatalomra kerülése után a saját katonái gyilkolták meg.

Amikor árverésre bocsátották a császári trónt

Pertinax halála után a praetoriánus gárda példátlan lépésre szánta el magát. Nem titkos háttértárgyalásokon döntöttek az új uralkodóról, hanem gyakorlatilag nyílt licitet hirdettek a császári címre.

A legesélyesebb jelöltek között volt Titus Flavius Sulpicianus, Pertinax apósa, valamint a gazdag és ambiciózus szenátor, Didius Iulianus. A két férfi versengeni kezdett a katonák kegyeiért, folyamatosan túllicitálva egymást.

A korabeli történetíró, Cassius Dio szerint az esemény sokkal inkább hasonlított egy piactéri árverésre, mint egy birodalom vezetőjének kiválasztására. A katonák egyik jelölttől a másikhoz jártak, és közölték az aktuális ajánlatot, arra ösztönözve őket, hogy még többet ígérjenek.

A végső győzelmet Iulianus szerezte meg, akit a Livius.org szerint felesége és lánya győztek meg arról, hogy szálljon be a licitbe. Ő fejenként 25 ezer sestertiust ajánlott a praetoriánusoknak. Ez óriási összegnek számított, ugyanis egyetlen katona jutalma nagyjából tíz jó minőségű ló értékének felelt meg.

Ki volt Didius Iulianus?

Didius Iulianus nem jelentéktelen kalandor volt. A mai Milánó helyén fekvő Mediolanumban született előkelő családban, és hosszú politikai, illetve katonai karriert futott be. Szolgált hadvezérként, valamint több tartomány, köztük Dalmácia és Alsó-Germánia kormányzójaként is.

Tapasztalata és képességei ellenére hírnevét végül nem az államigazgatásban elért sikerei, hanem a császári trón megvásárlása határozta meg.

A római nép és a szenátus jelentős része felháborodással fogadta a történteket, hiszen sokan úgy érezték, hogy a birodalmat egyszerűen eladták a legtöbbet fizető jelentkezőnek. A közemberek hasonlóképpen éreztek, állítólag annyira undorodtak Iulianustól, hogy a győzelmi menetének minden állomásán kifütyülték.

Megvásárolt hatalomból nem sülhet ki semmi jó

Iulianus uralkodása már kezdetektől ingatag lábakon állt. Hatalma mögött kizárólag a praetoriánus gárda támogatása állt, miközben a birodalom különböző részein szolgáló hadseregek más vezetőket kezdtek támogatni.

Rövidesen három befolyásos hadvezér is fellázadt ellene. Közülük a legerősebb Septimius Severus volt, aki csapataival Róma felé indult. Ahogy közeledett az örök város felé, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Iulianus helyzete reménytelen.

A császár megpróbált tárgyalni Severusszal, sőt állítólag társuralkodói megállapodást is ajánlott neki, de minden próbálkozása kudarcot vallott, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.

Amikor Severus seregei elérték a fővárost, a praetoriánusok sem mutattak hajlandóságot a harcra, és gyakorlatilag magára hagyták azt az embert, akit néhány héttel korábban még jó pénzért hatalomra emeltek.

Ez is érdekelhet: A Biblia egyik legnagyobb rejtélye 1,6 millió év után oldódhatott meg

Mindössze 66 nap jutott neki a trónon

A szenátus gyorsan felismerte a helyzetet, és Severus oldalára állt. Didius Iulianust halálra ítélték, majd Kr. u. 193 júniusának elején kivégezték. Császári uralma mindössze 66 napig tartott.

A szájhagyomány szerint utolsó szavaival értetlenül csak annyit kérdezett: „De mit rosszat tettem? Kit öltem meg?” Halála azonban nem vetett véget a birodalom válságának. Az év során több trónkövetelő is megjelent, ezért a történészek Kr. u. 193-at gyakran az „öt császár évének” nevezik.

Didius Iulianus története remekül szemlélteti, hogy a hedonista rómaiak között nehéz volt jó uralkodót találni. A Római Birodalom politikai rendszere éppen emiatt a 2. század végére.

Bár jelentős vagyonnal, tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkezett, a pénzen megszerzett hatalom nem bizonyult tartósnak. Ha az adott császár nem felelt meg a praetoriánus gárda minden követelményének, hamar partvonalon kívülre tették.

Olvass tovább: Budapest és Moszkva között alakzatban repülő UFO-k is találhatók a CIA legújabb feloldott dokumentumában