Június 13-án huszonharmadik alkalommal rendezték meg a Református Énekek koncert-istentiszteletet a Zeneakadémia Nagytermében. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány eseményén anyaországi és határon túli református kórusok álltak össze egyetlen, nagyszabású énekkarrá, hogy régi, újabb és kortárs református énekeken keresztül teremtsenek közös zenei és lelki élményt.
A Református Énekek koncert-istentisztelet közösséggé formálta a közönséget
A Református Énekek koncert-istentisztelet célja évről évre ugyanaz: a művészet színhelye Isten dicsőítése által templommá váljon, a közönségből pedig közösség alakuljon. A Zeneakadémia tere ezúttal is ennek megfelelően telt meg: nemcsak hallgatni lehetett a református énekeket, hanem több ponton bekapcsolódni is a közös éneklésbe.
Az alkalom különlegességét az adta, hogy nem egyetlen kórus lépett színpadra. A fellépők a Kárpát-medence különböző pontjairól, így a határon túlról is érkeztek, fiatalok és idősebbek, nők és férfiak együtt alkották meg azt az alkalmi, nagy létszámú kórust, amely csak erre az egy alkalomra állt össze..
A résztvevők már kora délutántól próbáltak a helyszínen. Mivel a kórusok a távolságok miatt először ekkor találkozhattak egymással, a főpróba nemcsak technikai, hanem közösségteremtő pillanat is volt. A fel- és levonulást ugyanúgy többször gyakorolták, mint az énekek megszólaltatását, a próbát pedig végig a pontosság és az egymásra figyelés jellemezte. Aki a zene világában él, az tudja, hogy mekkora kihívás lehetett pár óra alatt ilyen nagy kórust összecsiszolni.
Négy zenei blokk vezette végig az est ívét
A koncert anyaga négy blokkba rendezve szólalt meg. Az első részben Parola Csaba vezényletével az elmélyülést segítő zsoltárok és dicséretek csendültek fel. A nyitó blokk azt a lelki és zenei alapot teremtette meg, amelyre az este további részei épültek.
A jelenlévőket Balogh-Zila Teodóra, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány kommunikációs munkatársa, az est házigazdája köszöntötte. Mint elmondta, az alkalom egészét az Istenhez való vágyakozás, az aggodalom és az Istenben való megnyugvás lelki íve határozta meg.
A második blokkot Süll Kinga karnagy, egyházzenész, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egyházzenéért felelős zsinati tanácsosa vezette. Ebben a részben a bűnbánat és a hitvallás került előtérbe. Süll Kinga szerint egy ilyen alkalmi kórus vezetése komoly figyelmet igényel, hiszen sokféle előképzettségű és más-más közösségből érkező énekest kell egyben tartani. A cél azonban nem pusztán a tiszta megszólalás volt, hanem az is, hogy az énekek szövege és üzenete valóban átjöjjön.
Jazzfeldolgozások is megszólaltak a Zeneakadémián
Az est egyik zenei újdonsága a harmadik blokk volt, amelyben a kórus mellett a Cantus Dei keresztyén jazzformáció is színpadra lépett. A formáció énekese, Berkesi Boglárka karnagyként is közreműködött. A jazzfeldolgozások új hangzást adtak a régi református dallamoknak, miközben nem elszakítani, hanem új fénytörésbe helyezni próbálták azokat.
A Református Énekek koncert-istentiszteleten Dosek Domonkos és Gyimesi Bence orgonaművészek is közreműködtek. A Zeneakadémia felújított Voit-orgonájának hangzása különösen fontos szerepet kapott az este zenei világában: hol alátámasztotta a közös éneklést, hol önálló színként erősítette a koncertterem szakrális atmoszféráját.
A harmadik blokk után Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak az esemény létrejöttéhez. Kiemelte azt is, hogy a mára hagyománnyá vált Református Énekek koncert-istentiszteletet jövőre is megrendezik.
A közös éneklés ereje adta az este súlyát
A negyedik blokkot Erdélyi Dániel karmester, a Központi Református Kórus karnagya vezette. Ebben a részben Krisztus áldozata és feltámadása állt a középpontban. Erdélyi Dániel számára nem ismeretlen feladat az erre az alkalomra összeálló nagy kórus vezetése, de mint jelezte, minden év más, hiszen a résztvevők összetétele folyamatosan változik. A kórustagok lelkesedése azonban évről évre átsegíti a közösséget a nehézségeken.
Az est során Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke, Bódiss Tamás, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Egyházzenei Igazgatóságának vezetője, valamint Mészáros László protestáns tábori püspök is megszólalt. Az alkalom végén a résztvevők közösen énekelték el a Himnuszt.
A fellépő fiatalok számára is erős élmény volt az este. A nagykőrösi Arany János Református Gimnázium kórusának diákjai arról beszéltek, hogy a dicsőítő énekek nem róluk, hanem Isten dicsőségéről szólnak. A Tatai Református Gimnázium egyik kórustagja szerint amikor sok ember énekel egyszerre, a különbségek eltűnnek, a tagok pedig egymást erősítik.
Zila Gábor összegzése
„A református egyházzene talán legátfogóbb ünnepe a Református Énekek koncert-istentisztelet, pedig csak egyetlen esti alkalomról van szó.
Az ötszáz éve velünk élő református énekek szövege és dallama elválaszthatatlan a magyar költészet, zene, azon belül is kóruséneklés történetétől, hagyományának alakulásától. Ezen a koncerten a régi, újabb és kortárs énekekből egyaránt válogatunk és azokat nem csupán a 150 fős egyesített kórus, hanem a részt vevő gyülekezet is énekelheti. Kevés felemelőbb élmény létezik, mint, amikor az ország egyik legszebb koncerttermében az óriási kórus és a közönség együtt énekel. Mindig figyelünk arra, hogy lehetőleg mindenki be tudjon lépni ebbe az ünnepi, szakrális élménybe. Az is, aki csak az énekkultúra iránt érdeklődik, de az is, akinek családja generációk óta énekli ezeket a zsoltárokat dicséreteket. Ezért is fontos, hogy az énekek gondosan összeállított tematika mentén, imádságok és bibliai idézetek között hangzanak el.”
„Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” – ebben az évben a 42. zsoltár volt fonalvezetőnk. Kifejezve az Istenhez vágyakozás, az aggodalom, a feloldozás és megnyugvás hullámzását.”
Ha lemaradtál erről: Zenével telt meg Budapest belvárosa – Református Zenei Fesztivál 2026
