1815 áprilisában olyan természeti katasztrófa rázta meg a világot, amelynek következményei még évekkel később is érezhetők voltak. Az indonéziai Sumbawa szigetén található Tambora vulkán kitörése nemcsak tízezrek életét követelte, hanem az egész bolygó éghajlatát is megváltoztatta.

A történészek és geológusok egyetértenek abban, hogy ez volt az írott történelem legerősebb vulkánkitörése.

Először ágyúdörgésnek hitték a vulkán hangját

A Tambora 1815. április 5-én kezdett életjeleket mutatni. Az első hatalmas robbanások akkora erővel rázták meg a térséget, hogy több száz kilométerrel távolabb is hallani lehetett őket. Jáva szigetén a brit tisztviselők ágyútűznek vélték a hangokat, és attól tartottak, hogy támadás érte valamelyik települést.

Egyes hadihajók kalózokat kerestek a környező tengereken, mert senki sem sejtette, hogy a zajokat egy vulkán okozza.

A kitörés a következő napokban egyre erősödött, majd április 10-én és 12-én elérte csúcspontját. A hegytető jelentős része szó szerint a levegőbe repült, miközben több mint száz köbkilométer kőzet, hamu és vulkáni törmelék került a légkörbe.

A pusztító piroklaszt árak mindent elégettek, ami az útjokba került, a kitörés pedig cunamikat is kiváltott a környező szigeteken.

Több mint százezer ember halála köthető a katasztrófához

A közvetlen pusztítás már önmagában is példátlan volt. A robbanások, a forró gázfelhők és a szökőárak több tízezer ember életét oltották ki. A vulkáni hamu vastag rétegben borította be Sumbawa, Lombok és Bali szigeteit, megsemmisítve a termést és az ivóvízkészletek egy részét.

A történészek becslése szerint a kitörés közvetlen és közvetett következményei összesen mintegy 100–110 ezer ember halálát okozták. Sokan éhínségben és járványokban vesztették életüket, miután a mezőgazdaság gyakorlatilag összeomlott a térségben.

1816 volt az év, amikor nem érkezett meg a nyár

A Tambora kitörésének hatásai azonban nem álltak meg Indonéziánál. A légkörbe jutó hamu és kén-dioxid több mint 25 kilométer magasra emelkedett, majd szétterjedt a Föld körül. A részecskék visszaverték a napsugárzás egy részét, ami globális lehűlést idézett elő.

Az EBSCO szerint 1816 emiatt vonult be a történelembe mint „a nyár nélküli év”. Észak-Amerikában júniusban, júliusban és augusztusban is fagyok pusztítottak. A feljegyzések szerint Új-Angliában, az USA legészakkeletibb régiójában még nyáron is havazott, míg Európában tartós esők, szokatlan hideg és gyenge terméshozamok sújtották a lakosságot.

A globális átlaghőmérséklet mintegy 3 Celsius-fokkal csökkent. Ez első hallásra nem tűnik jelentősnek, ám elegendő volt ahhoz, hogy világszerte terméskieséseket, élelmiszerhiányt és gazdasági válságot idézzen elő.

A hatalmas termésveszteségek miatt minden élelmiszer ára az egekbe szökött, az éhező lovak pedig elpusztultak, vagy levágták őket, hogy velük pótolják a kieső élelmet. Ekkor állt elő Karl Drais német erdőmérnök egy szerkezettel, amely két keréken gurult, és emberi erő hajtotta, és alapjául szolgált a mai kerékpároknak.

Olvass tovább: Időzített bomba a föld alatt? Viták kereszttüzében az amerikai uránbányászat új hulláma

A katasztrófa, amely a kultúrába is beleszólt

A rendkívüli időjárás váratlan kulturális hatásokat is eredményezett. 1816 nyarán a svájci Genfi-tó partján tartózkodott Mary Shelley, férje Percy Bysshe Shelley és Lord Byron.

Az állandó esőzés és a sötét, nyomasztó idő miatt hosszú napokat töltöttek a négy fal között. A rendhagyó hangulat miatt Lord Byron kitalálta, hogy írjanak mind egy-egy rémtörténetet. A kihívás végett Mary Shelley megírta a Frankenstein című regényét, míg Lord Byron Sötétség című versében örökítette meg a világvége-hangulatot.

Azonban a Tambora sem maradhatott sértetlen. A vulkán csúcsán egy hatalmas, hat kilométer átmérőjű kaldera található, amely a kitörés során alakult ki, és az eredetileg nagyjából 4300 méter magas hegy felső harmada teljesen eltűnt.

Még 2004-ben régészek egy hamu alá temetett település maradványait is felfedezték a hegy oldalában. A leletek olyan jó állapotban maradtak fenn, hogy a helyszínt gyakran „Kelet Pompejijeként” emlegetik.

Ez is érdekelhet: Egy éjszaka alatt 1700 embert ölt meg a tó — az 1986-os Nyos-katasztrófa megdöbbentő története