A római kor furcsa tárgyai voltak az átoktáblák, amelyeket apró ólomlapokra karcoltak, majd elrejtettek, hogy a természetfeletti erők segítségét kérjék valaki ellen. A legújabb kutatás egy ilyen táblát fejtett meg, amely a mai Hollandia területéről került elő, és új részleteket árul el arról, hogyan gondolkodtak a rómaiak a bosszúról és az igazságszolgáltatásról.
Heidelbergi kutatók fejtették meg a görög nyelvű átokszöveget
A leletet a mai Hollandia területén, Heerlen városában tárták fel egy kútból, a egykori római katonai település, Coriovallum területén. Az átoktáblaként használt ólomlap a Kr. u. 2. századból származik, amikor a vidék az Alsó-Germánia nevű római provincia része volt. Az ilyen apró ólomlapokra rövid szövegeket, neveket vagy mágikus formulákat karcoltak, majd kutakba vagy sírokba rejtették őket.
A Heidelbergi Egyetem Papirológiai Intézetének munkatársai vizsgálták meg a feliratot, amely elinte alig volt olvasható. Ezt a nehézséget a kutatók egy újfajta eljárással küszöbölték ki, amely több, eltérő megvilágítás mellett készült fotót egyesít digitálisan. Így a felület apró karcolatai is kirajzolódtak, és a szöveg újra olvashatóvá vált.
Az ókori szöveg ráadásul egyiptomi vallási hagyományokból ismert isteneket és démonokat idéz meg, valamint három (a hieroglifákhoz hasonló) mágikus jelet is tartalmaz, amelyeket a hiedelem szerint azért véstek az ólomra, hogy az üzenet eljusson a természetfeletti erőkhöz.
Ha lemaradtál: Fizetés az ókorban: Mennyit keresett egy római legionárius?
Négy név és egy rejtett szándék az átoktáblán
A kutatók szerint a tábla különlegessége a szereplők összetételében is rejlik: két latin nevű férfi és két görög nevű nő szerepel rajta, ami szokatlan kombinációnak számít az északi római provinciák anyagában. Julia Lougovaya, a Heidelbergi Papirológiai Intézet munkatársa felvetette, hogy az egyik nő akár maga a szöveg készítője is lehetett, aki Egyiptomból hozhatott magával olyan tudást, amely a szakrális kommunikációhoz, azaz az isteni erőkkel való kapcsolattartáshoz kötődött.
A felirat egyfajta „megkötő” rituálét rögzített, amelyben a felsorolt személyek nevei az egyiptomi hagyományokból ismert istenek és démonok megszólításával együtt szerepeltek. A nevekhez társított mágikus jelek célja pedig az volt, hogy az érintettek sorsát valamilyen módon befolyásolják – a római világ hiedelmei szerint akár megbénítsák vagy kiszolgáltatottá tegyék őket egy adott helyzetben.
Az átoktábla a heerleni múzeumban lesz majd kiállítva, és a felirat tudományos kiadása a Heidelbergi Egyetemen jelenik meg, lehetővé téve más kutatók számára is a további elemzést. A felfedezés egyúttal azt is erősíti, hogy a Római Birodalom északi tartományaiban is élénken jelen voltak a keleti eredetű mágikus hagyományok. Keveredtek a görög nyelvű szövegek, az egyiptomi vallási elemek és a római katonai környezet is, szóval feltehetően a hiedelmek folyamatosan keveredtek és alkalmazkodtak a birodalom különböző régióiban.
Szenzációs lelet a szomszédban: több tucat ember maradványait rejtette egy titokzatos sírkamra – fotók
Borítókép: Universität Heidelberg
