Nyikolaj Usztyinov 1988-ban véletlenül megfertőződött a marburgi vírussal egy szibériai laboratóriumban. A szovjet kutató két héttel később meghalt, a szervezetéből izolált vírusváltozatot pedig biológiai fegyver fejlesztéséhez használhatták fel, amely a mai napig kérdéseket vet fel.

A Popular Mechanics idézte fel az esetet, amelynek részleteit korábban a PBS Frontline című műsora és a szovjet biológiaifegyver-program egykori vezetője is feltárta. Az 1988-as baleset története nemcsak egy kutató tragédiájáról szól, hanem arról is, milyen célokra használták fel később a szervezetéből származó vírusmintákat.

Végzetes baleset a Szovjetunió titkos laboratóriumában

Nyikolaj Usztyinov a Szibériában, Kolcovóban működő VECTOR kutatóközpontban dolgozott. A szovjet laboratóriumban többek között olyan veszélyes kórokozókat tanulmányoztak, amelyeket biológiai fegyverek fejlesztéséhez is fel kívántak használni. A kutató 1988 tavaszán a marburgi vírussal végzett kísérleteket tengerimalacokon, amikor egy fertőzött tű megszúrta az ujját.

A baleset pontos körülményeiről eltérnek a beszámolók. Az egyik változat szerint egy kollégája szúrta meg véletlenül, míg egy későbbi feldolgozás szerint Usztyinov saját magának okozta a sérülést. Abban a források megegyeznek, hogy a kutató munka közben fertőződött meg.

A férfit a kutatóközpont elkülönített kórházába szállították. Állapota rohamosan romlott: magas láz, súlyos rosszullét, majd kiterjedt vérzések jelentkeztek nála. A PBS 1998-as dokumentumfilmjében  Ken Alibek, a szovjet biológiaifegyver-program egykori vezetője úgy emlékezett vissza, hogy Usztyinov nagyjából két hétig haldoklott, és testének több pontján vérzett.

Felesége, Jevgenyija csak egy ablakon keresztül láthatta, telefonon beszélhetett vele. A kutató közben naplót vezetett a saját tüneteiről, és végül belehalt a fertőzésbe.

A tudós halálával nem ért véget a kísérlet

Usztyinov halála után a laboratórium munkatársai mintákat vettek a szervezetéből. A vizsgálatok során a korábban használt marburg törzstől eltérő, a beszámolók szerint annál veszélyesebb vírusváltozatot azonosítottak, amelyet a kutató tiszteletére Variant U-nak neveztek el.

Alibek később arról számolt be, hogy az Usztyinov szerveiből izolált vírust további biológiaifegyver-fejlesztésekhez használták. A Frontiers in Political Science folyóiratban 2025-ben megjelent történeti áttekintés szerint a szovjet védelmi minisztérium 1990-ben jóváhagyta a Variant U katonai felhasználását.

A szovjet Biopreparat program kutatói a vírust szárított formában is előállították. A cél egy olyan biológiai fegyver kifejlesztése volt, amelyet támadás során be lehetett volna vetni. Nincs ugyanakkor ismert bizonyíték arra, hogy a Szovjetunió a Variant U-t ténylegesen felhasználta volna egy támadásban.

Ha lemaradtál: Végre megoldhatták a Gyatlov-rejtélyt, a Szovjetunió egyik legfurcsább esetét

Miért olyan veszélyes a marburgi vírus?

A marburgi vírus az ebolavírussal azonos víruscsaládba tartozik, és súlyos vérzéses betegséget okozhat. Elsősorban fertőzött testnedvekkel való közvetlen érintkezés útján terjed, nem a levegőben. A WHO szerint a korábbi járványokban a halálozási arány 24–88 százalék között mozgott. Jelenleg nincs ellene jóváhagyott, célzott gyógyszer vagy vakcina.

A Szovjetunió 1992-ben bejelentette támadó célú biológiaifegyver-programjának leállítását, a Variant U sorsa azonban máig tisztázatlan. A Popular Mechanics szerint az Usztyinov szervezetéből izolált vírusváltozatot továbbra is a szibériai VECTOR kutatóközpontban tárolhatják. Ezt független, nyilvános bizonyítékok nem erősítik meg, így nem tudni biztosan, mi történt a kutató halála után fegyverfejlesztésre használt vírussal.

Olvass tovább: „A katonák és a fegyverek is készen állnak”- megszólalt a NATO katonai vezetője az orosz fenyegetésekről