Több mint 50 ezer észak-koreai dolgozhat oroszországi gyárakban embertelen körülmények között, miközben keresetük döntő részét a phenjani rezsim kapja meg. Egy kilenc hónapos nemzetközi oknyomozás szerint a munkások akár napi 18 órát is dolgoznak, mozgásukat korlátozzák, és sokszor az irataikat is elveszik. A program nemcsak Észak-Korea rakétaprogramját finanszírozhatja, hanem az orosz hadigazdaság működését is segítheti.

Oroszország munkaerőhiánya Észak-Koreából kap utánpótlást

Az Ukrajna elleni háború elhúzódása egyre komolyabb terhet ró az orosz gazdaságra. Miközben a hadseregnek folyamatosan szüksége van új katonákra, az ipari termelést is fenn kell tartani, ami egyre nagyobb kihívást jelent az ország számára. A munkaerőhiány enyhítésére Moszkva már Észak-Koreából is toboroz dolgozókat.

A két ország katonai együttműködése eddig elsősorban az ukrajnai fronton harcoló észak-koreai katonák miatt került a figyelem középpontjába. A londoni székhelyű Global Rights Compliance nemzetközi jogi alapítvány új jelentése azonban egy másik, jóval kevésbé ismert együttműködési formát is feltárt: tízezrével érkezhetnek észak-koreai munkások az orosz gyárakba, egy államilag támogatott kényszermunka-program keretében.

Egy Putyin-közeli üzletember szervezheti a munkások közvetítését

A Global Rights Compliance kilenc hónapon keresztül vizsgálta azt a hálózatot, amelyet a jelentés szerint a moszkvai üzletember, Vlagyimir Szokolov működtet. A férfi az észak-koreai munkások Oroszországba juttatásától kezdve a vízumügyintézésen át a gyárakban történő elhelyezésükig szervezheti a folyamatot.

Szokolov egy KNDR.su nevű internetes platformot is üzemeltetett, amelyen észak-koreai dolgozókat kínáltak az orosz vállalatoknak. A közvetítői hálózat munkásonként 100–150 ezer rubeles (mintegy 1260–1900 dolláros) jutalékot számított fel, a megrendelések alsó határa pedig 50 fő volt.

Az alapítvány nyomozói leendő munkaadóként jelentkeztek a hálózatnál, így közvetlen kapcsolatba kerültek annak operatív vezetőjével, Ruszlan Zsukovval. Ő megerősítette, hogy legalább 2025 óta dolgoznak észak-koreaiak Oroszországban, és legalább ötvenfős megrendeléseket fogadnak.

A jelentés szerint a rendszert nem kizárólag orosz üzleti érdekek működtetik: az észak-koreai állam is hivatalosan támogatja a munkások külföldre küldését. A jelentkezni kívánó orosz cégeket az észak-koreai nagykövetség delegációi is meglátogatják, hogy ellenőrizzék a munkakörülményeket.

Szokolov neve azért is figyelemre méltó, mert hivatalosan 2020 óta Anatolij Karpov egykori sakkvilágbajnok, jelenlegi orosz parlamenti képviselő asszisztenseként dolgozik. Az Európai Unió 2026. október 12-én szankciós listára vette az üzletembert az észak-koreai rezsimmel folytatott üzleti tevékenysége miatt. A nyomozás megindulása után a közvetítői weboldalról eltávolították a kompromittáló információkat, de azokat az internetes archívumok megőrizték.

Ezt olvastad már? Zelenszkij: Újabb 10 ezer észak-koreai katona érkezhet Oroszországba, Ukrajna két hadifoglyot adott át Dél-Koreának

Tanulóvízummal kerülik meg az ENSZ szankcióit

A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az észak-koreaiakat sok esetben hivatalosan diákokként hozzák Oroszországba. Papíron orosz oktatási intézmények hallgatóiként szerepelnek, a valóságban azonban gyárakban teljesítenek úgynevezett szakmai gyakorlatot.

Ez a konstrukció lehetővé teszi, hogy elkerüljék a hivatalos munkaszerződések megkötését, amelyek az ENSZ Észak-Koreával szembeni szankciói miatt tiltottak. Oroszország 2020 óta ráadásul lehetővé teszi, hogy a külföldi diákok külön adminisztratív engedélyek nélkül vállaljanak munkát tanulmányaik mellett.

A számok is jelzik a folyamat méretét: Oroszország 2025-ben 36 413 vízumot állított ki észak-koreai állampolgároknak, nagyjából négyszer annyit, mint egy évvel korábban. Ezek több mint 98 százaléka tanulóvízum volt. A dél-koreai hírszerzés becslése szerint jelenleg több mint 50 ezer észak-koreai munkás tartózkodhat Oroszországban.

Sokan közülük állítólag még azt sem tudják pontosan, milyen munkára és milyen életkörülményekre számíthatnak, amikor elhagyják hazájukat.

Napi 18 óra munka, a fizetés 90 százalékát elveszik

A Global Rights Compliance jelentése szerint a munkások feletti ellenőrzés kényszerítő eszközökkel történik. Gyakori az útlevelek és más személyes dokumentumok elkobzása, a mozgás korlátozása, valamint a fenyegetés. Aki megszegi a megállapodást, annak a hazájában is súlyos következményekkel kell számolnia.

A közvetítői oldal egyik hirdetése különösen beszédes: a potenciális munkaadóknak azt ígérték, hogy a „kölcsönzött” észak-koreai dolgozók nem fognak megszökni.

A munkakörülmények még ennél is súlyosabbak. A vizsgálat szerint a munkásoknak heti hat-hét napon keresztül, akár napi 18 órát kell dolgozniuk, miközben keresetük mindössze 10 százalékát tarthatják meg. A fennmaradó 90 százalék az észak-koreai államhoz kerül.

A külföldön dolgozó észak-koreaiak kényszermunkájából a phenjani rezsim becslések szerint évente 450–800 millió dollár bevételhez juthat. A pénzt a jelentés szerint részben az ország katonai-ipari komplexumába irányítják, amely az észak-koreai ballisztikusrakéta-program fenntartásáért és fejlesztéséért felel.

Az orosz hadiiparban is megjelenhet a kényszermunka

A feltárt rendszer nemcsak Észak-Korea számára jelent bevételi forrást. A Global Rights Compliance kilenc olyan oroszországi helyszínt azonosított, amelyek kapcsolatba hozhatók a közvetítői hálózattal. Ezek közül legalább kettő az orosz hadigazdasághoz is kötődik.

Az egyik ilyen üzem a Moszkva környékén működő KPP Ruszkon, amely katonai élelmiszeradagokat, konzerveket és tartósított élelmiszereket gyárt. Az alapítvány felvételei szerint az üzemben legalább 30 észak-koreai dolgozott, miközben Kim Hujk, az észak-koreai nagykövetség egyik tisztviselője személyesen is meglátogatta a gyárat.

Egy másik érintett vállalat az Agrisovgaz, amely Kaluga megyében működő fémfeldolgozó üzem. A cég amerikai szankciók alatt áll, ügyfelei között pedig szankcionált védelmi ipari, repülőgépipari és haditengerészeti vállalatok is szerepelnek. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az észak-koreai kényszermunka az orosz hadiipar beszállítói láncába is bekerülhetett.