Giccses középkori lakótorony árnyékolja be a szépen felújított nagyvázsonyi panelvárat
A Nemzeti Kastély- és Várprogram nagy lendülettel és sebességgel látott hozzá a kastélyok és várak felújításának. Rövid időn belül látványos eredményeket mutat fel a modern technológiát és stílust alkalmazó projekt. A munkák jellemzője mindenhol az agyonhangsúlyozott turisztikai attrakció, mely szakít a műemlékvédelem régebbi hozzáállásával és nem a történetiséget teszi meg fő motivációjának. A lényeg egyfajta újrahasznosítás, mely azt érzékelteti, hogy ezek az épületek, bár sokszáz éve megszűntek funkciójukban létezni, most is élnek és a modern jelen életterének a részei.
Modern Nagyvázsony, Fotó: Mayer Jácint
A műemlékek minél eredetibb megőrzése nem feltétlenül része a turisztikának, mint a tudományok megannyi másik területe sem. Ezért nehéz is őket párhuzamba állítani, vagy ezt túllépve a turisztikának alárendelni a történettudomány számára fontos művészet- vagy építészettörténeti alkotásokat, melyek értelmezése nem feltétlenül a nyaralni vágyók igényeinek kell, hogy megfeleljen. A fenntarthatóság, és haszonszerzés itt nem mehet az eredetiség, kutathatóság kárára. Most azonban a Várprogram munkái egymás után alakítják át a projektbe vett erődítéseket egyfajta modern komplexumokká, melyek kisugárzása a legtöbb helyen tönkretette a történelmi hangulatot. Az épületeket uraló modern tetőcserepek hivalkodása, a nagy kilátást biztosító ablakok, a régi falak harmóniáját széttrollkodó, azokat ledomináló diszperzitfehér betonépületek, mind idegenek egy középkori vártól.
A munkák céljai között rendszeresen szerepelnek konferenciatermek, rendezvényterek, szabadulószobák, elmaradhatatlan kínzókamrák, színes-szagos, történelemmel összefüggésbe nem hozható ötletek, melyek összességükben nyilván hasznosak, de a műemlék közvetlen közelében is lehetne részükre létesítményt létrehozni, ha ezek a stílusbeli egyensúly drasztikus felrúgását eredményezik. A múzeumi kiállítások ma már nem olyan hangsúlyosak. Egyfelől eredeti kiállítható tárgy nincs sok az érintett korszakokból, másrészt az idáig létező kiállítótereket sem mindenhol sikerült megtölteni eredeti tartalommal. A romosabb várak területén a napjainkra hirtelen és nagy mennyiségben létrehozott belső terek így jobb esetben másolatokkal, rosszabb esetben történeti értékét tekintve irreleváns témákkal lesznek tele.
Modern díszítés, Fotó: Mayer Jácint
Mi marad szakembereknek és történelmet tisztelőknek?
A mai magyar várak helyzete tényleg visszás. Bizonyíthatósági határokon belül mozgó, túlgondolás nélküli, eredeti anyaghasználatra törekvő felújítással kevéssel találkozhatunk. Az újraértelmezett várakkal szemben ott vannak a mindenféle programokból kimaradt, összedőlés szélére sodródott részint feltáratlan romok, melyek konzerválással, kisebb összeg ráfordításával menthetőek lennének. A felújított helyett inkább újraépítettnek számítók pedig számukra élvezhetetlenné váltak. A projektek a hitelességet és korhűséget állandóan hangsúlyozzák, de az eredeti falakat elnyeli a beton, és összhatásában semmisíti meg a látnivalót. A tudományosnak számító dolgok pedig nem kerülnek fejlesztésre, hiszen a kihangsúlyozott cél már nem a történelmet kedvelők és a természetben kirándulók bevonzása, hanem a tömegturizmus, annak minden velejárójával együtt.
Részlet az udvarról, Fotó: Mayer Jácint
Így érkezünk Nagyvázsony várába, ahol a Várprogram eddigi építészeti stílusjegyein is túlmentek. A Program mindig figyel, hogy a hírek időben megérkezzenek, így a vár udvarának húsvéti megnyitásáról jó időben értesülhettünk. A tájékoztatást nyújtó cikkek többnyire egymást másolva számoltak be a munkákat befejező örömteli hírekről, így többen összekeverték a tényleges nyitást az udvar látogathatóságával. A munkák minőségére nem érkeztek észrevételek, kivéve Jamrik Leventének, az Indexen megjelent „Ez az örökségvédelem? Áruraktár lett a nagyvázsonyi Kinizsi-várból” c. cikkében összefoglalt részletesebb elemzés, ami jelezte, hogy itt bizony a megrendelői szándék, a szakmai elképzelések és a kivitelezés sem volt rendben.
Ha végignézi az ember a cikkekhez írt kommenteket, akkor az olvasók megnyilvánulásai között is a Disneyland, mélygarázs, pláza, panel megjegyzésekkel találkozhat.
A loggia, Fotó: Mayer Jácint
Az észrevételek mellett teszek egy gyors leírást. A vár valóban oda nem illő modern, steril, beton-, és téglaépületekkel és elemekkel bővült, melyek rikító modern fehéren éktelenkednek, helyenként még 21. századi díszítéssel is. Ahol terméskővel falaztak, az is hasonló hatást ér el, tekintve hogy a régitől elütő minőségű gyors munka. A torony sarkába bontás történt, így van eredeti falrészleti veszteség is, nem mintha a régi falakra való monumentális modern ráépítés nem ugyanezt az eredményt érné el. A hátsó külső homlokzat nem volt rekonstruálható, aligha volt ilyen nyílásmentes, és dobozszerű, lapos tetős. Az udvari loggia kiszerkeszthető volt, mindenképp látványos elem lehetne, de az eredetihez hasonló anyagból, ami viszont itt megint egy véleményes kivitelezés lett. Az udvarra néznek az új épület ormótlan, nagy jelenkori vasablakai.
Érdemes elolvasniA sok háborút látott nógrádi vár falai közt barangoltunk
A történelem megismerése, megőrzése, megmentése helyett újraértelmeztük azt jelen érdekeinknek megfelelően, és ellehetetlenítettük azt valóságában.
