A Sinn Féin nyerte a választásokat – jön az ír újraegyesítés?

Az észak-írországi brit fennhatóság ellen és az ír sziget újraegyesítéséért küzdő katolikus Sinn Féin párté lesz a legnagyobb létszámú frakció a belfasti parlamentben, a Stormontban a csütörtökön tartott választások szombat este ismertté vált végleges eredménye alapján.

A legnagyobb britellenes észak-írországi katolikus mozgalom az ír sziget egy évszázaddal ezelőtti megosztása óta először szerezte meg a legtöbb képviselői mandátumot a Stormontban, ahol a mostani választások előtt mindig a brit fennhatóságot pártoló protestánsoké – az utóbbi évtizedekben a Demokratikus Unionista Párté (DUP) – volt a legnagyobb létszámú frakció.

A Sinn Féin 27 képviselővel alakíthat új frakciót, a DUP a még hátralévő néhány választókörzet voksainak összeszámlálása után is legfeljebb 25 képviselővel vonulhat be az újjáválasztott észak-írországi parlamentbe.

A mostani történelmi horderejű fordulat azt is jelenti, hogy a felekezetközi hatalommegosztásra alapuló belfasti kormánynak első ízben lehet katolikus vezetője.

A tisztség betöltésére Michelle O’Neill, a Sinn Féin észak-írországi tagozatának vezetője, a párt alelnöke jogosult.

A Sinn Féin máris jelezte, hogy a mostani választás után napirendre kell venni az 1921-ben megosztott ír sziget egyesüléséről szóló népszavazás kiírását.

Az észak-írországi rendezésről kötött 1998-as nagypénteki megállapodás ezt lehetővé teszi, ha a közvélemény-kutatásokból nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-írországi lakosság többsége az ír sziget egyesítését pártolja. Ebben az esetben a népszavazást London részéről a mindenkori brit kormány északír-ügyi minisztere kezdeményezheti saját belátása szerint, de az egyesítésről az Ír Köztársaságban is referendumot kell tartani.

Észak-Írország nem része az Anglia, Skócia és Wales uniójából álló Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.

Az 1998-as egyezménnyel elindított megbékélési folyamat eredményeként a Demokratikus Unionista Párt – a britpárti protestáns mozgalom legnagyobb ereje – és a Sinn Féin együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedekben teljesen elképzelhetetlen lett volna.

A két párt között azonban továbbra is rendszeresek a politikai villongások, és ez többször is a felekezetközi kormányzás összeomlásához vezetett.

Ezúttal sem bizonyos, hogy a Sinn Féin vezette észak-írországi kormány azonnal megalakulhat. A katolikus párt az 1998-as egyezmény előírásai alapján ugyanis egyedül nem kormányozhat, a kormány megalakításához kötelezően szükséges a mindenkori legnagyobb katolikus és protestáns pártok, vagyis a Sinn Féin mellett jelen esetben a DUP részvétele is.

A Stormont mindenkori második legnagyobb frakcióját adó pártnak miniszterelnök-helyettest is kell delegálnia – ezt a tisztséget eddig Michelle O’Neill töltötte be a Sinn Féin részéről –, és Sir Jeffrey Donaldson, a második helyre szorult DUP vezetője egyelőre nem jelezte, hogy a párt ezt megteszi-e.

A DUP a kormányzati részvételt elsődlegesen a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréhez csatolt észak-írországi protokoll sorsától teszi függővé. E protokoll célja az, hogy a Brexit ellenére se legyen szükség a fizikai ellenőrzés újbóli bevezetésére az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán, amely az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen közös szárazföldi vámhatára.

Ezen a korábban katonai szigorral őrzött határon, az 1998-as rendezési megállapodás egyik legfőbb vívmányaként, hosszú évek óta semmiféle ellenőrzés nincs, ám annak érdekében, hogy ez így is maradjon, az észak-írországi protokoll a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti áruforgalom ellenőrzését rendeli el.

Ezt a DUP – amely az EU-párti Sinn Féinnel ellentétben radikálisan EU-szkeptikus mozgalom – elfogadhatatlannak tartja és követeli megszüntetését, azzal az indokkal, hogy ez a rendszer megkérdőjelezi Észak-Írország alkotmányos helyzetét az Egyesült Királyságon belül.

Az Egyesült Királyság EU-tagságáról 2016-ban rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre szavazott, Észak-Írországban azonban a választók csaknem 56 százaléka a bennmaradásra voksolt.