Ha Szarvaskő váráról szeretnénk információhoz jutni, bizony nem árt elővigyázatosnak lennünk, ugyanis ilyen nevű vár több is létezik, így gyakori hibalehetőségként találkozhatunk egymásra vonatkozó tartalommal. Szarvaskő említésekor kötelező olvasmányainkból a Gárdonyi Géza által is megjelenített Heves megyében, vagy netán az Észak-Bakony dombjain, Döbrönte kicsiny falva felett közvetlenül húzódó, esetleg a délebbi Szlavónában található várromra is gondolhatunk. A róluk szóló írások, intenetes tartalmak rendszeresen mutatnak összevisszaságot a témában. Mindhárom erősség jellemzője a festői környezet, kisebb alapterület, az eldugottság, és a kevéssé ismert történelmük.
A háromból a jelenlegi Magyarországon található két település: a Pápa melletti Döbrönte és az Eger környéki Szarvaskő testvérvár-megállapodást kötött, melyben kihangsúlyozták, hogy a Veszprém megyei Szarvaskő vára nem azonos a szarvaskői vár megnevezéssel. Az érintett helyszínek határait magunk mögött hagyva persze ismét előfordulnak hibák, viszont meglátogatásuk után mi biztosan nem tévesztjük többet össze a két kis mesés falu büszkeségit.
Döbrönte község a Városlőd–Pápa közötti főútról megközelíthető, festői környezetben található zsákfalu. A Bittva-patak fölé magasodó, a tengerszint feletti 300 méteren, észak–déli irányú dombvonulat legmagasabb pontján, annak északi részén egy kiugró meredek sziklacsúcson található Szarvaskő vára.
A Himfy-vár korabeli okleveles megnevezései között érdemes megemlíteni, hogy a „Zarwaskw castrum” és „Castrum Debrenthe” formájú elnevezéseket, ami bizonyítja, hogy többféleképpen is hívták.
A vár első említése – valószínűleg a Himfyek címerállatáról eredeztethetően – Szarvaskő néven fordul elő, és építését nagyjából 1367–1374 közé tehetjük. Himfy Benedek, a tulajdonos, Nagy Lajos király egyik közismert hadvézére és tisztségviselője 1380-ban hunyt el, de sok kötelességének eleget téve ő maga nem sokat tartózkodhatott az újonnan épült erősségében. Ezt követően a család kikerül a hatalom köreiből, számtalan okirat tanúsítja pereskedéseiket, birtokvitáikat a szomszédaikkal, vagy rokonságon belüli viszályaikat. V. László halála után a Himfyek III. Frigyes trónigényét támogatták Hunyadi Mátyás ellenében, és a krónikák már mint rablólovagokról számolnak be a család tevékenységéről. A fegyveres torzsalkodás továbbra is jellemző marad a família keretin belül és kívül is az 1500 környékén bekövetkezett kihalásukig. Szarvaskő ezután, az okleveles említések tanúsága szerint, Essegvári Ferenc lakhelyéül szolgált, majd elvileg ezt a funkciót töltötte be egészen az Essegváriak fiúági kihalásáig. A törökök dunántúli térnyerésével Döbrönte is betagozódott a végvárak második vonalába és adottságaiból fakadóan kicsiny őrséggel rendelkezett: 1546-ban 6 lovassal és 10 gyalogossal. Pusztulására ismeretlen időpontban, feltehetően a tizenötéves háború idején került sor, Győr és Pápa törökök általi elfoglalását követően. Ezzel ér véget hozzávetőlegesen két évszázad után a nemesi rezidenciaként szolgáló vár története.
A vár mai formáját két fő építési periódusban nyerte el: a belső vár többszintes palotaépületből, belső toronyból és a hozzá kapcsolódó szabálytalan téglalap alaprajzú épületből álló, falövvel határolt egysége még az építtető Himfy Benedek bán idején készülhetett el. A belső várhoz csatlakozó, lőrésekkel tagolt rondellával megerődített külső várat pedig az 1520-as éveket követően építhették ki.
Read also„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége” – Erdély fővárosában jártunk
A környék kitűnő túrázási lehetőséget tartogat a kirándulók számára. A közvetlen közelben kellemes sétával elérhető innét az Ödön-forrás. Nyáron a Bittva-patak völgye, télen a várhegy oldalában kialakított sípálya vonzza Döbröntére a nyugalmat kedvelő turistákat. Ha pedig kissé távolabb is szeretnénk szétnézni, akkor vehetjük az irányt Gannán, az Esterházyak híres mauzóleumán keresztül a barokk Pápa városába.
Source: