Kína boríthatja Amerika közel-keleti terveit?
Az Egyesült Államok külpolitikai közösségében egyre inkább elterjedt az a narratíva, amely a Közel-Keletet az USA-Kína globális verseny lehetséges gyújtópontjának tekinti, mivel Kína egyre inkább megveti a lábát a térségben, írja az Al Jazeera.
A hagyományos együttműködési területeken, mint például az olaj és a gáz, vagy az új, úgynevezett „egészségügyi selyemúton”, amit Kína a Covid-világjárvány alatt arra használt fel, hogy egészségügyi ellátást biztosítson a rászoruló országoknak, a világ második legnagyobb gazdasága bővítette gazdasági portfólióját a régióban, és világossá tette, hogy ez így is marad.
Ez megalapozza a Kína és az USA közötti intenzívebb versenyt a térségben.
“Kínát máris az Egyesült Államok lehetséges alternatívájaként emlegetik, mint egy olyan gazdag hatalmat, amely érdemi módon képes kezelni a régió problémáit” – mondta Mohammed Turki al-Sudairi, a Szaúd-Arábiában működő King Faisal Kutatási és Iszlám Tanulmányi Központ ázsiai tanulmányi osztályának vezetője.
Egyes vélemények szerint ez a Közel-Keletet közelebb tolhatja Kínához, mivel az Egyesült Államok külpolitikai fókuszát fokozatosan elmozdítja a régiótól, energiapolitikáját pedig az olajtól.
Márciusban arról számoltak be, hogy Szaúd-Arábia azt fontolgatja, hogy amerikai dollár helyett áttér a kínai jüanra a kínai olajeladásoknál – ami jelentős eltérés a jelenlegi dollár alapú nemzetközi olajkereskedelmi rendszertől.
Szaúd-Arábia Kína legnagyobb kőolajexportőre: 2021-ben Kína 87,58 millió tonna kőolajat importált a királyságból, amely ország a kínai kőolajimportáló partnerek listájának élén áll a Kínai Általános Vámigazgatási Hivatal szerint.
Elemzők szerint Szaúd-Arábia és Kína is előnyt lát egy szorosabb együttműködésben.
Kínát ugyanis a jüanalapú kereskedelem lényegében megvédené az árfolyamingadozásoktól és az esetleges szankcióktól. Szaúd-Arábia részéről pedig Kína még jelentősebb kereskedelmi partner lehetne, és egy ilyen lépés „bizonyíthatja, hogy megérti Kína aggodalmait” – véli Dawn Murphy, az Egyesült Államok Nemzeti Haddiploma nemzetbiztonsági stratégiájával foglalkozó docense, aki Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat tanulmányozza.
Sok elemző azonban úgy véli, hogy a régióban a két nagyhatalom közötti verseny nem feltétlenül az energiaszektoron belüli lesz, annak ellenére, hogy a Közel-Kelet az elmúlt évtizedekben automatikusan kapcsolódott az olajhoz és a gázhoz.
Többek szerint túlzó az az elképzelés, hogy az Egyesült Államok elveszti domináns szerepét a régióban, illetve Kína és az USA együttes térségbeli jelenléte könnyen kölcsönösen előnyös lehet mindkét országnak.
„Az a narratíva, hogy az Egyesült Államok azt kockáztatja, hogy elveszíti a Közel-Keletet Kínával szemben, túl egyszerű” – mondta Guy Burton, a brüsszeli kormányzási iskola adjunktusa, aki alaposan tanulmányozta a Kína és a Közel-Kelet közötti kapcsolatokat.
„Kína már régóta jelen van a Közel-Keleten, és gazdasági lábnyoma jóval túlterjedt az energiaszektoron, jelen vannak a digitális, az egészségügyi és az ingatlanpiacon is” – mondta Burton.
“De ez nem jelenti azt, hogy a közel-keleti nemzetek elhagyják az Egyesült Államokat: jó kapcsolataik vannak a kínaiakkal, de nem várják el, hogy a kínaiak leváltsák az amerikaiakat.”
Amint az Biden azon kísérleteiből is kitűnik, hogy egy Izraelt és Szaúd-Arábiát is magában foglaló biztonsági szövetséget hozzon létre az Irán elleni küzdelem érdekében, az Egyesült Államok még mindig sokkal többet fektet be a térség biztonsági vonatkozásaiba, mint Kína, és ez a közeljövőben sem fog változni.
„Kína tevékenysége a Közel-Keleten gazdasági, és nem biztonsági” – mondta Murphy.
„Ez nem akadályozza meg az ilyen típusú elköteleződést.”
Kína jelentős hasznot húzott az amerikai biztonsági jelenlétből a múltban: Iraktól Kuvaitig Kína bővülő befektetéseinek előfeltétele az egyes országok biztonsága és stabilitása. Ebben az értelemben az amerikai és a kínai érdekek bizonyos területeken közelednek egymáshoz Burton szerint.
Mindeközben Peking régóta hangoztatta, hogy képes erős kapcsolatokat kialakítani különböző országokkal, amelyek néha maguk is egymás ellenfelei, különösen igaz ez Szaúd-Arábia és Irán vonatkozásában – ők Kína két legnagyobb partnere a régióban.
Kína megállapodásokat írt alá Izraellel és Szaúd-Arábiával, miközben 25 éves együttműködési programot hozott tető alá Iránnal is, és gondosan ügyel rá, hogy semmilyen politikai konfliktusba ne avatkozzon be a térségben.
Ám mivel az Egyesült Államok és Kína egyre elszántabb a versenyt folytat egymással, kérdéses, hogy az ázsiai ország meddig folytathatja tisztán gazdaságalapú külpolitikáját a régióban.
Kína múltbeli sikere a viszonylag semleges pozíció megőrzésében rejlett. Szaúd-Arábia nagyra értékeli, hogy Kína firtatja Rijád emberi jogi helyzetét, Iránt pedig nem kezelik nemzetközi páriaként, és némi haladékot biztosítottak nekik a szankciók alól.
Azonban, ha Kína gazdasági befolyása ebben az ütemben nő, előbb utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy politikailag is állást kelljen foglalnia, ami a partnerországai szembenállásának tekintetében kényes helyzeteket teremthet.
„Egy olyan régióban, amely egy átmeneti időszakot él meg, az emberek nem bináris fogalmakban gondolkodnak, nevezetesen sem az Egyesült Államokban, sem Kínában” – mondta al-Sudairi.
„Ugyanis mindkettőre szükségük van.”
Érdemes elolvasniIrán szerint az Egyesült Államok a feszültséget szítja a térségben
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Újra látható lesz a Budavári Palota északi szárnyán a Hungária szoborcsoport
Putyin szerint az ukrajnai háború globális méreteket ölthet
Megtalálták az eddigi legősibb ábécét, és 500 évvel régebbi, mint a korábbi rekordtartó
Űrhajó? Dehogy! Egy tanulmány szerint egy fejlett idegen civilizáció az egész csillagrendszerét terelheti
Létezett a természetben is nukleáris reaktor, és kevesebb, mint 2 milliárd éve még aktív volt
Eddig ismeretlen vulkánt fedeztek fel Magyarországon