Megsemmisülés határán a Vértes ékessége, Vitány vára

Az elmúlt években a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretein belül számos magyarországi műemlék megújult. Aki kimaradt, egyben le is maradt, mert a felújításhoz szükséges támogatáshoz a programba bekerülve lehet hozzájutni. Így míg az egyik oldalon történelmi bizonyíthatósági kereteket messze átlépett túlépítések mutatkoznak nagy reklámmal, addig az összedőlés szélén álló romoknak a teljes megsemmisülés sorsát szánják kevésbé propagálva.

Vitány vára, Fotó: Mayer Jácint

A Várprogram érdekes törést hozott. A nyíltan turisztikai fejlesztésnek szánt építkezések nem a műemlékek történelmi hitelességét teszik első helyre, az csupán egyfajta sallangja maradt a jelenlegi érdekeknek, a turisztikai haszonszerzésnek. Vasbeton épületek takarják, modernista megoldások dominálják a történelmi kisugárzást, ami ugyanúgy értékvesztés, mint a profit szempontból jelentéktelenebbnek vélt, pusztulása ítélt vármaradványok kámforrá válása. A füzéri, csókakői, diósgyőri, kisvárdai, nagyvázsonyi, sümegi kiemelt eredmények mellett a Csobánc, Buják, Markaz, Csővár és Vitányhoz hasonlók jelenleg a pusztulás szélén állnak. Megmentésüket a kiemelt projektek túlárazásaival szemben töredéknyi ráfordítással finanszírozható feltárás és konzerválás is megoldaná.

Vitányvár, Fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány

Vitány várának építési ideje ismeretlen, első írásos említése 1324-ből való. Szabálytalan alaprajzú, belső tornyos vár, mely nem volt tekinthető jelentős katonai objektumnak. A 15. században számtalanszor váltogatta gazdáit, majd a török 1529-es ostroma idején végvári státuszba került. Nyolcszor cserélt gazdát a háború zivatarában, amíg 1598-ban a Pálffy Miklós vezette királyi hadak végérvényesen használhatatlanná nem tették.

Omladozó falak, Fotó: Mayer Jácint

Jelenleg a vár falai rendkívül rossz állapotban vannak. A két legmagasabb épületrész – a torony és a vele szemben álló magas épülettömb – a külső és körítőfalak falkoronájának állapota folyamatos omladozást mutat. Feltárási és állagmegóvási munkálatokat, időszakos jelleggel, 2012. és 2019. között végeztek, melynek keretében a régészeti munkán túl számos falszakaszt stabilizáltak és igyekeztek azok balesetveszélyes állapotát kijavítani. A munkálatokat a tatai Kuny Domokos Múzeum szakembere, László János vezette, amit a kezdetektől két civil szerveződésű vármentő egyesület is segített. Tevékenységük nem kizárólag a szakmai munkákban, hanem tereprendezésben, szemétgyűjtésben és a könnyebb, barátságosabb környezet kialakításában is jelentősnek mondható. A kis költségvetésű munkák azonban 2019-ben leálltak, a források elapadtak mind személyi, mind anyagi téren. A kimerülés két fő tényezője természetesen a tulajdonos és a vagyonkezelő, melyek az elejétől kezdve nem vállaltak semmilyen pénzügyi kiadást a műemlék megmentéséért. Megemlítendő továbbá, hogy itt halad el az országos kéktúra útvonala, így aránylag sok turista fordul meg a Vitánynál. Ez elviekben örömteli hír lehetne, azonban nem használ a még mindig építési területnek számító erősségnek, mert a megnőtt kirándulási kedv megnövelte a természetben fegyelmezetlenül viselkedők rétegét is. Nem mindenki használja a kijelölt utakat, hanem több új csapás is indul felfelé, melyek balesetveszélyes szakaszokat is érintenek. A falakra felmászók jelentős omladékot okoznak a nem befejezett munkákon, a felhalmozott szemetet pedig csak nagyon ritkán van lehetősége a vármentőknek leszállítani a várból.

A lakótorony, Fotó: Mayer Jácint

Megoldást az jelentene, ha a turisztikai program a turisztikáról szólna, a műemlékekről pedig műemlékvédelmi program dönthetne. Így nem csak a kiemelt anyagi hasznot ígérő projektek jutnának támogatáshoz, hanem a sürgős beavatkozást igénylő rossz állapotú műemlékek állagmegóvása is megvalósulhatna.

Érdemes elolvasniA túlgondolt műemlékértelmezés előfutára. Csókakő várában jártunk

Vitány kellemes, kisgyermekkel is könnyen megjárható célpontot jelent a Vértes-hegység északi részén, Tatabánya közelében. Megközelíteni legegyszerűbben autóval a Tatabányai Rugógyár parkolója felől lehet, ahonnan három kilométeres túra után érünk a mindentől kieső, nyugodt és romjaiban is pompás várhoz.

Forrás: László János – Vitány vára, In: Castrum 2016/1-2