Az új esztendő ünnepét hogyan tartották a középkorban?
Manapság természetesnek vesszük, hogy január elseje az újév ünnepe. Mindezt általában nagyszabású ünnepség kíséri. De ez nem mindig történt így. A régebbi korok embere más viszonyban állt a naptárral, mint mi. Az új esztendő napját, amióta az idő éves mérésére valamiféle megoldásunk van, mindenhol számon tartották. Akadtak azonban olyan időszakok és helyek az emberiség történetében, amikor ezek nem is számítottak úgy ünnepnapnak, ahogy ma gondolunk rá. Sőt, olykor kifejezetten ellenszenvvel viszonyultak hozzá. A középkor embere az új esztendő napját sokáig nem is január elsején ünnepelte meg.
Amikor az új esztendő igazából nem is kezdődött el
A középkor embere számára az új esztendő kezdete egyáltalán nem jelentett olyan értelemben évfordulót, ahogyan arra manapság gondolunk. A középkorban újjáélesztették a római jogos és vele együtt a római naptárat. Az év első napját viszont önkényesen választották ki. Január 1-én kezdődött a hagyomány szerint a római polgárháború, így erre a napra esett a választás. Ez azonban korántsem számított általánosnak és minden országban elterjedtnek. Eleinte leginkább az írástudók tartották számon.
Az átlagos középkori ember számára azonban január 1-je hideg, sötét téli napnak számított, amelyet számos hasonló nap követett. A korábbi hónapokban félretett élelmet élték fel és még hosszú idő telt el a tavaszi időszakig, amikor friss terményekhez juthattak. Ezért számos vidéken nem is január elsején tartották meg az újévi ünnepeket. A legtöbb országban március 25-ére esett az ünnepségek napja. Ezt a napot Magyarországon Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának nevezik. Az egyházi kalendárium szerint ezen a napon jelent meg Gábriel arkangyal Szűz Mária előtt és jelentette be neki, hogy a Megváltót hordja a szíve alatt.
Más vidékeken azonban eltérő szokások alakultak ki. Hogy Magyarországon létezett másfajta hagyomány is, azt az I. (Szent) István koronázásának dátuma körüli bizonytalanságok jelzik. Ott ugyanis vitatott, hogy az új esztendő első napján tartott koronázást december 25-én vagy január 1-én tartották-e. Viszont ez a bizonytalanság azt jelzi, hogy az évkezdetet, legalábbis az uralkodó környezetében, ezekben a napokban ünnepelték meg.
Ötször ünnepelni az új esztendő napját
Angolszász vidékeken szintén a december 25. terjedt el, de a kései középkorban ott is felváltotta a március 25. A középkori hagyományokban ez az ünnep vallásos jelleget öltöttt: körmeneteket tartottak és felajánlásokat tettek Szűz Máriának. Más vidékeken azonban más dátumok terjedtek el. Európa keleti felében, főleg a szláv nyelvű területeken, Szilveszter napjának ünnepe terjedt el. Lengyelországban a legenda szerint Szent Szilveszter börtönözte be és vágta le a Leviatán nevű sárkányt. A szörny azonban 1000-ben megszökött, ám legyőzték, ezt a napot pedig december 31-én ünneplik meg Szilveszter napjaként. Egy másik népszerű évkezdetet ünneplő dátummá a húsvét vált, ez azonban minden évben másik napra esett. Velence városa másképpen járt el: rögzítette az új esztendő ünnepét március 1-re.
A középkori Itália sok apró városállamra töredező világa egyébként is lehetővé tett némi “időutazást”. Vagy egyszerűen azt, amit manapság csak repülőgépeken utazva tesznek meg: rövid idő alatt több helyen megünnepelni az újévet.
Fennmaradt egy tudósítás egy utazó tollából, amely szerint 1245. március 1-én indult el Velencéből, a velencei új esztendő első napján. Amikor azonban elérte Firenzé, megint 1244-ben találta magát. Rövid ideig ott maradt, majd Pisa városába ment, ahol viszont már 1246-ot írtak. Nyugat felé haladva elérte Provance-t, ahol visszatérhetett az 1245. évre. Amikor azonban húsvét előtt elérte Franciaországot, ismé 1244-ben találta magát.
A bolondok lakomája
Január 1. azonban nem maradt ünnepnap nélkül. A katolikus egyház ezen a napon ünnepelte Jézus körülmetélésének az ünnepét. A Biblia szerint ugyanis Jézust a megszületése után körülmetélték zsidó szokás szerint. Ennek a napja pedig egyszerű számolással január 1-re esett. Azonban a középkori hagyományokban nemcsak ez az ünnep terjedt el, hanem az ún. “bolondok lakomája” is.
Meglepő módon a bolondok lakomája először szintén egyházi körökből indult ki. A résztvevők ilyenkor megfordították az egyházi hierarchiát: az alsópapság tagjai közül az ünnepség idejére püspököt, érseket, sőt pápát válaszottak. Az egyházi vezetők viszont elvesztették státuszukat és a kiszolgálóik lettek. Emellett az egyházi szertartásokat is kifigurázták. Az egész ünnepség erősem emlékeztetett a római Saturnaliára, amikor szintén szerepet cseréltek a társadalom alsó és felső csoportjának tagjai.
Az ünnepség aztán átterjedt az egyház berkein kívülre. A bolondok lakomáját heveny ivászat, szerencsejátékok sokasága, más társadalmi státuszba tartozók ruháinak felöltése jellemezte. Emellett szabadon szólhattak a fennálló társadalmi szokások és rend ellen (vagy éppen szegheték meg azokat), anélkül, hogy ennek bármilyen következménye lett volna.
A bolondok alkonya
Az egyház természetesen nem nézte jó szemmel ezeket az ünnepeket. Nem meglepő, hogy a 12. századból származó első forrásaink az ünnepről azt taglalják, hogy mely elemeit korlátozták vagy tiltották be. A korlátozások idővel egyre erőteljesebbé váltak, a helyi ellenrendeleteket szélesebb körű tiltások követték. Végül az egész egyházat érintő szinten foglalkoztak a kérdéssel. 1431-ben a baseli zsinat úgy döntött, hogy a bolondok lakomáját betiltja. A tiltáshoz 1444-ben csatlakozott a párizsi egyetem is egy részletes állásfoglalással.
Az egyházi ellenérzés olyan erősnek bizonyult, hogy a korai protestantizmus követte a katolikus állásfoglalásokat. Ennek következtében a bolondok lakomájának hagyománya szép lassan leépült Európában. Az utolsó komolyabb tiltási hullám a tridenti zsinat idejéből származik a 16. század közepéről. Helyi szinteken tovább élt még egészen a 18. századig, később nincsen rá adatunk.
A tiltások mellett egy egyszerű változás is maga után vonta a szokás megszűnését. 1582-ben Gergely pápa bevezette a gregorián naptárat, az évkezdetet pedig immár rögzítette január 1-én. Az addig sok helyen március 25-én tartott évkezdeti ünnepség visszakerült január 1-re, a bolondok lakomájának pedig ugyanazon a napon “nem maradt hely”. A manapság zajjal ünnepelt szilveszteri mulatságok részben innen származnak. A március 25-ének is maradt egy emléke: amikor az évkezdet erre a napra esett, az egy héttel későbbi napot, akárcsak december 25. és január 1. esetén, bolondokkal kapcsolatos ünnepségeket tartottak. Így alakult ki április 1., a bolondok napja.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/08/17/szent-istvan-het-hadi-sikere/” ][/hm_embed]
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Mágneses monopólus – A Nagy Hadronütköztető 200 éves tudományos vitát oldhat meg
A kisagy új funkciója mindenkit meglepett
Már csak 3 napig láthatjuk az Állatkert imádott lakóját
Nem tanultak Csernobilből, Moszkva újabb radioaktív katasztrófával játszik
Bocskai István elfogadta a koronát a töröktől
Gravitációs anomália – ez állhat a Bermuda-háromszög rejtélye mögött?