100 év balhé és a tökéletes harmónia a Balaton-felvidéken

Mostani cikkünkkel Balatonalmádi, Csopak és Balatonfüred kevéssé ismert történelmi emlékei közé kalauzoljuk Önöket.

A vörösberényi kerítőfal, Fotó: Szöllősi Gábor

A mai Balatonalmádi város területén a középkorban létezett a különálló Szárberény nevű település, amelynek első okleveles említése Szent István korából való. Neve az évszázadok alatt Vörösberényre változott.

A vörösberényi templom feltehetően a 11-12. században épülhetett. Az egyik legrégibb oklevelünkben, a Szent István király által kiadott veszprémvölgyi apácák adománylevelének Kálmán király általi megújításában Szárberényt 1109-ben már, mint 54 házzal rendelkező falut említik. A templom gótikus átépítésére a 14-15. században került sor: a román ablakokat, a szentély kivételével, gótikus ablakok váltják fel, és ekkor épül a torony a gótikus kapuval.

Érdemes elolvasniMátyás nagy hadvezérének nyomában – a nagyvázsonyi Kinizsi Pál-sírkutatás

A falu 1567-ben már török kézen van, a templomot pedig megrongálják. A lerontott állapotból a protestánsok igyekeznek újjáépíteni, viszont II. Ferdinánd 1625-ben a győri püspökre bízta a veszprémvölgyi apácák birtokait, így Vörösberényt is, és elrendeli az ellenreformáció hatásaként a jezsuiták környékre telepítését. A templom birtoklásáért egyre kiélezettebb lett a verseny a felekezetek közt. 1700-ban katonai jelenléttel igyekezték a katolikus fennhatóságot biztosítani, ami az erőszakosságot új szintre emelte. A visszabitorláskor a falu lakosaitól írásbeli nyilatkozatot vettek, hogy a templomot plébániaházat és iskolát a katolikus vallásnak „önként” örökre átadják. A falu népe kötelezi magát a plébános, a mester javadalmazására, templomjárásra, gyermekeik katolikus iskoláztatására, a földesúri szolgáltatások teljesítésére. Ez az önkéntesség azonban hamar bosszút szült. A Rákóczi-szabadságharc protestáns-párti erői ugyanígy erőszakkal érkeztek a vidékre és a katolikus papoknak sok helyen kellett menekülniük. Az új helyzetet a kuruc Bercsényi Miklós menlevele erősítette meg 1706-ban ellentétes előjellel. A szatmári békét követően ismét katolikus visszarendeződés indul, igaz a birtokigazgatással ellentétben a templomot nem tudják megkaparintani a reformátusoktól és állandósul a perlekedés, ami többször fordul agresszióba és a másik épített javainak rongálásába.

Szárberény középkori részletei, Fotó: Szöllősi Gábor

1739-ben a reformátusok templomukat lőrésekkel ellátott magas kőfallal veszik körül, hogyha kell, fegyverrel is megvédjék jogaikat. Ez a védmű ma is kuriózumként hat, ugyanis nem komoly katonai céllal készül, mégis szimbóluma a helyi vallási konfrontációnak. A többi kerítőfalas templom a környéken sokkal előbb és nem ilyen indíttatásból létesült.

1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták és a Királyi Kamara vette kezelésbe a vörösberényi birtokot. A rend megszűnésével véget ért a templom birtoklásáért hetven évig tartó küzdelem, mely ezután végleg a reformátusoké maradt.

Csopak, Fotó: Szöllősi Gábor

Csopak területe a leírásokban királyi birtokként, majd a veszprémi egyház részeként szerepelt, első írásos említése 1277-ből származik. A szőlőművelés már évszázadokkal ezelőtt is meghatározta a település arculatát, lakói nagy részét szőlőművesek tették ki. Két műemlékét említjük meg: az egykori Kövesd község (Balatonkövesdet 1940-ben egyesítették Csopakkal) XIII. századi Szent Miklós püspök tiszteletére felszentelt templomának romját és a XIX. század második harmadában elbontott középkori templomát, melynek csak ikonikus tornya maradt az utókorra.

Papsoka, Fotó: Szöllősi Gábor

Balatonfüred Balatonszőlős felé eső végén van egy kis templomrom, ami családi házak és nyaralók között nyugszik a domb tetején évszázadok óta. Helyén egykor római villa állt, és erre építkezett a XI-XII. században az egyház. A helység neve Papsoka, melynek jelentése: pap falva vagy pap birtoka. A birtok a tihanyi bencések tulajdonában volt, lakói pedig az apátság szolgái voltak.

Valószínűleg ez a templom is a török hódoltság idején pusztult el, és más leégett épülethez hasonlóan köveit a lakosok hordhatták szét házaikhoz. Egyszerre vagyunk jelen a múltban és jelenben, és bár nem egy eldugott erdőben csodálhatjuk meg a maradványokat, hanem egy város külterületén, mégis csend van. A lakóövezet, a templomrom, a temető és a Balaton látképe harmonikus egységet alkot itt.