Így élhetted volna túl a fekete halált a középkorban
A 14. századi Európában a fekete halál túléléséhez el kellett kerülni a zsúfolt területeket, hogy a levegő útján terjedő bubópestis terjedését megfékezzék. A köhögő emberektől való tartózkodás pedig szintén létfontosságú volt.
Legalább ennyire fontos volt elkerülni a bolhás rágcsálókat, amelyek a bubópestist harapás útján terjesztették. Lényeges óvintézkedés volt továbbá a két méternél nagyobb távolság tartása ezektől a potenciális betegséghordozóktól. Az olyan szélsőséges intézkedések, mint a fertőzött házak bedeszkázása, ahogyan azt Milánóban is tették, hozzájárultak a halálozási arányok jelentős csökkenéséhez. VI. Kelemen pápa innovatív megközelítése, mely során tűzgyűrűben ült, elrettentőleg hatott a patkányokra és a potenciális emberi hordozókra.
Néhány túlélő a természetesen erős immunrendszerének köszönhette életét, ami kiemeli a személyes egészség jelentőségét is, derül ki az Ancient Origins beszámolójából. Továbbá a pestis szezonális jelleggel jelentkezett, a melegebb hónapokban fokozott aktivitással. Ez arra késztetett egyeseket, hogy hidegebb régiókban, például Norvégiában keressenek menedéket, ahol a betegség kevésbé volt elterjedt, pláne télen. Egy olyan korban, amikor az orvosi ismeretek korlátozottak voltak, a fekete halál túlélése a gyakorlati óvintézkedéseken, egy kis szerencsén és esetenként azon az elhatározáson múlott, hogy a fenyegető veszély ellenére is a lehető legteljesebb életet éljük.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Programajánló borkedvelőknek: Bordói November Nagykóstoló 2024
Mi történt az első hálaadáson valójában?
Ez az egyetlen, univerzálisan érthető szó, amely globálisan megjelenik
A Curiosity kettétört egy marsi követ, meglepő dolgot talált
A MÁV vezérigazgatója cáfolja a Déli pályaudvarról szóló feltevéseket
„Felkészületlenek, mint ’41-ben” – kiszivárgott hangfelvétel Lukasenko és Prigozsin állítólagos telefonbeszélgetéséről