Nagy keletje volt a különféle pszichoaktív szereknek a maják körében a prekolumbián időkben, ezt a saját feljegyzéseik és az európai felfedezők beszámolói is megerősítik. Varázsgombától kezdve egészen az LSD-család különböző tagjaiig sokféle szert haszánltak, nem egyed végbélen keresztül adagolva a hatékonyabb felszívódás érdekében. Mindezt azért, hogy jósolni tudjanak, a termésért imádkozzanak vagy éppen az emberáldozat során ne könyörögjön kegyelemért az isteneknek szánt embertárs, hanem békés nyugalommal, esetleg vidáman fogadja, hogy éppen kivájják a dobogó szívét.
Maja drogok: híd az istenekhez
A központi idegrendszert befolyásoló anyagok használata széles körben elterjedt volt Mexikó területén a feldezések kora előtt, de utána is. Bár már az olmék időkből van nyomunk arra nézve, hogy ilyen szereket előszeretettel használtak, de a maja korszakból maradtak fenn erre nézvést saját beszámolók és spanyol leírások a különféle kódexek lapjain. De mit is használtak a térség indiánjai? És hol?
Utóbbi kérdésre rövidebb a válasz: általában a föld alatt, barlangokban. Miért? Mert azt gondolták, hogy itt a legkönnyebb kapcsolatban lépni a különféle szellemekkel és istenekkel. Az előbbi kérdés kapcsán viszont a lehetőségek tárháza meglehetősen bő, írja a Heritage Daily.
Az egyik leggyakoribb főzet neve balché volt, amit akáciakéregből, mézből, vízből, fermentálva állítottak elő és enyhe alkoholkoncentrációt eredményezett. Ezt jellemzően vallási szertartások során használták, melyek során azt próbálták megérteni, hogy miért rossz a termés, az időjárás, vagy éppen mi lesz a háború eredménye. Mivel hatalmas mennyiségeket ittak belőle (kis alkoholtartalmából kifolyólag), általában összeokádták magukat, ám a hányást kis tasakokban a szerhasználó nyaka köré tekerték.
Ez is érdekelhet:
- Partidrogokat találtak 3000 éves sámánok hajmintáiban – ITT vannak a részletek
- Kanadában évtizedekig kínozták LSD-vel a börtönök lakóit
LSD a kakaós italban
Egy másik alkoholos ital neve chih volt, amit az agavé nedvének fermentálásával állítottak elő. A nedvet egy istennőhöz, Mayaheul-hez kötötték. A vaddohányt a maják pizietnek nevezték. Ezt elsősorban látomások “előállításához”, illetve arra használták, hogy azok a polgárok, akiket emberáldozatra jelöltek ki, ne gondolják meg magukat rítus közben. Ezt rágva, belélegezve és más levelekkel összekeverve egyaránt használták.
Nemcsak szájon át vettek be tudatmódosító szereket, hanem bizony a végbélnyíláson keresztül is a jobb felszívódás érdekében. Az adagolót tökből faragták ás a beöntés procedúráját (a fentebb említett hányatással együtt) több kerámián is ábrázolták. Használták gyógyításra és vallási szertartásokhoz is.
A halucinogén “varázsgombát” a maják k’aizalaj okox-nak nevezték és szintén rituális ceremóniák során használták van megéve ezeket vagy pedig porrá őrölve. Más halucinogén növényeket is használtak, például Nymphaea ampla-t, ami ópiátszerű tüneteket okozott, illetve Ololiuqui magvakat, amelyek az LSD-családba tartozó alkaloidokat tartalmaznak. Ráadásul utóbbit kakaós italba rakták és már kész is volt a halucinogén tejeskávé.
A balché nevű italt még barnavarangy-bőrrel is megbolondították később, hisz úgy még hatásosabb volt.
