Groteszk gyakorlattal növelték az egységet a hunok egymás között
A hunok, a Római Birodalom hírhedt ellenfelei egy egyedülálló gyakorlatot alkalmaztak népük megkülönböztetésére és egyesítésére. A legújabb régészeti kutatások és DNS-elemzések fényt derítettek szélsőséges megközelítésükre, a koponyamódosításra. Gyermekeik fejének ez a szándékos és visszafordíthatatlan formálása a közös identitás visszavonhatatlan jelzőjeként szolgált.
Egy olyan korban, amikor számos törzs és csoport versengett a fennmaradásért, ez a megkülönböztető jegy megkönnyítette a barát és az ellenség megkülönböztetését. Attila vezetésével a hunok magukba olvasztották a keletről jövő útjuk során találkozó különböző törzseket. Az Ancient Origins beszámolójából kiderül, hogy a megnyúlt koponyák számának növekedése nem kizárólag a többi hun érkezésének volt köszönhető, hanem annak is, hogy a helyben született gyermekek ugyanezen a deformáción estek át.
Miért tennék ki ezek a helyiek az egykori római településeken a gyermekeiket ilyen megpróbáltatásoknak, és miért szövetkeznének a hunokkal? Az egyik lehetséges, tudományos vizsgálatokkal alátámasztott magyarázat az élelem. A hunok változatos és tápláló étrendje csábító tényező lehetett a birodalom peremén élő közösségek számára.
Ebben az instabil környezetben a hunokhoz való csatlakozás biztonságosabb életmódot és a gyermekeik túlélését ígérte. A hunok a hadviselésben is jeleskedtek, ami a helyiek számára nyomós okot szolgáltatott arra, hogy szövetségesnek válasszák őket. A hosszúkás koponyák a kiváltságok állandó szimbólumaként szolgáltak, egy kimondatlan megállapodásként, amelyet nem tudtak visszavonni.
Érdemes elolvasni:
