Ez történt valójában, amikor az európaiak először jutottak Észak-Amerikába

Az észak-amerikai történelem egy masszív, 800 éves szelete a földért és a gazdagságért folytatott harcról szólt. Az őslakos nemzetek egymással és a betolakodó európaiak ellen is harcoltak. A 19. századra viszont már a túlélésért kellett küzdeniük.

A 10. századi első találkozáskor a hosszúhajókkal felfegyverzett északi fosztogatók megváltoztatták a történelem menetét. Az Irokéz Konföderáció 1609-ben új ellenséggel nézett szembe, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.

Az európai hatalmak belépésével a szőrmekereskedelem kulcsfontosságúvá vált. Samuel de Champlain, Québec alapítójának 1609-es beavatkozása pedig megváltoztatta az egyensúlyt, csakhogy az irokézek holland támogatókkal felfegyverkezve ismét felemelkedtek. A 17. század heves küzdelmektől volt hangos, a szövetségek az európai birodalmi konfliktusokkal együtt váltakoztak.

Az Egyesült Államok az Egyesült Királyságtól való elszakadása az 1783-as Párizsi békével a hovatartozás átalakulásának kezdete volt. A síkságokon a Feketeláb-indiánok és a Vas Konföderáció a szőrmekereskedelmen keresztül befolyásolták a politikát, míg a métis-k kulturális hídként tevékenykedtek.

A északnyugati régió egészen a 19. századig távol maradt, akiket végül az arany csábított el. Az őslakosok konfliktusba kerültek a külföldi bányászokkal, ami 1858-ban Brit Kolumbia megalakulásához vezetett. A prérin tragédiák történtek, amikor az éhínség és a betegségek sújtották a feketelábúakat és a Vas Konföderációt.

Az utolsó szakaszokban Kanada nyugati terjeszkedése ellenállásba ütközött, az 1869-es métis lázadás pedig a szélesebb körű hangulatot tükrözte. Az 1885-ös csaták hűek az észak-amerikai történelem viharos időszakához.

Érdemes elolvasni:

• Az afrikai király, aki zarándokútjával gazdasági válságot okozott
• Kétszer volt diktátor, kétszer mondott le, hogy földműves legyen