8000 évvel ezelőtt egy szökőár nyelte el Európa egy részét
1931-ben egy Pilgrim Lockwood nevű tengerész egy szarvasagancsból készült szigonyt talált az Északi-tengerben. Felfedezésének köszönhetően rájöttek, hogy létezik egy ma víz alatt lévő régió, Dogger-föld, amely egykoron összekötötte Nagy-Britanniát Európával.
Az Ancient Origins beszámolója szerint ez a hatalmas táj, amelyet a jégkorszakok alatt a neandervölgyiek jártak be, a hőmérséklet emelkedésével fagyos tundrából buja környezetté változott.
Körülbelül 8000 évvel ezelőtt a Dogger-földet katasztrofális esemény sújtotta, amelyet a természeti és geológiai tényezők egyaránt felgyorsítottak. Bár a tengerszint emelkedése is nagy szerepet játszott, a kritikus fordulópontot a Storegga esemény jelentette, egy tenger alatti földcsuszamlás a norvég partoknál, amely 8000 évvel ezelőtt hatalmas megacunamit váltott ki.
Ez a hullám, amelyet az óceánba dobott törmelék táplált, felgyorsította Dogger-föld elsüllyedését. A legújabb tanulmányok szerint a tengerszint emelkedése már a szökőár előtt is megviselte a területet. Az egykor természeti erőforrásokban gazdag táj elszigetelt részekre zsugorodott, és a Dogger-sziget egyike volt a kevés megmaradt magaslatnak.
A Storegga megacunami, amelyet a történelem talán legerősebb földrengései előztek meg, a Dogger-föld fokozatos hanyatlásának drámai zárófejezete lehetett. A történet megmutatja, hogy milyen sebezhető is volt az emberek lakhelye mind a fokozatos környezeti változásokkal, mind a hirtelen bekövetkező katasztrofális eseményekkel szemben, emellett figyelmeztető példaként szolgál, mivel a modern civilizációnak is szembe kell néznie a tengerszint emelkedésével járó kihívásokkal.
Érdemes elolvasni:
