A csillagok is képesek úgymond “csókolózni”, de ez a csókpartner egyik tagja számára a pusztulást, míg a másik számára a brutális megnövekedést jelenti. Az egyik csillag ugyanis tulajdonképpen felfalja a másikat, majd ezt követően, apróvá zsugorítva saját maga körüli keringési pályára állítja.
A space.com cikke szerint nem túl romantikus az, ami két csillag smárolása közben történhet a világűrben. Tudományos nyelven két olyan csillagról van szó, amelyek szoros kettőst alkotnak, ám egyikük nagyobb tömegű, mint a másik.
A jelenségre Georgia állambeli posztdoktori tudományos program egyik tudományos munkatársa, Robert Klement hívta fel a figyelmet, aki kutatásához a Center for High Angular Resolution Astronomy (CHARA) teleszkópot használta.
Úgynevezett B-emissziós (vagy Be) csillagokat vizsgált, amelyek rendkívüli gyorsasággal forognak és körülöttük egy apró “törpecsillag” kering (angolul subdwarf). A csillagok besorolását egyébként az általuk kisugárzott fény alapján végzik, a subdwarf kategória az V-VI. része a skálának, ami azt jelenti, hogy meglehetősen gyenge fényforrások.
Klement most rájött, hogy miképp is jönnek létre ezek a rendszerek: tömegátadással. Azaz az egyik csillag tulajdonképpen megfosztja tömegétől, felfalja a másikat.
Nagyon nehéz vizsgálni ezeket a csillagokat
Ha ugyanis a szoros kettőst alkotó csillagok közül az egyik nagyobb tömeggel rendelkezik. Ahogy halad előre a nagyobb csillag kora, elkezd megnőni és kitölti az úgynevezett Roche-térfogatot. Ez az a terület, ahol az anyag még az adott csillag körül kering, ettől távolabb már eltávolodik tőle (ezért keringenek a bolygók a Nap körül, ahelyett, hogy anyagukat az felfalná).
Azért a nagyobb csillag fogja kitölteni a Roche-térfogatot, mert nála fogy el hamarabb a fűtőanyag, tehát az fog átalakulni vörös óriássá. Ekkor pedig tömeget vonhat el tőle. Ez azt jelenti, hogy a kettős rendszerben a kisebb csillag elveszíti szinte a teljes külső plazmarétegét és egy apró, de forró maggá változik: az úgynevezett törpecsillaggá, subdwarffá.
Az anyagátadás jelentősen megnöveli a “kannibál” csillag forgási sebességét, olyannyira, hogy még anyagot is lövellhet ki az egyenlítője környékéről. Sőt, még az is lehet, hogy koronggá alakul körülötte ez az anyag. Tehát látvány szinten gyűrűvel rendelkező csillag lesz belőle.
A fényét a létrejövő apró csillagoknak nehéz érzékelni, a CHARA azonban képes rá.
A kutatás során azt is vizsgálták, hogy mekkora tömegét veszíti el a donor csillag: az eredmény, hogy majdnem a 90%-át. Ezért van olyan is, amelyik fehér törpévé alakult (VI alatti sugárzási szinttel), amit a mi műszereink már nem tudnak megkülönböztetni a “nagy testvértől”. Klement persze ezeket is vizsgálni akarja például a Hubble űrteleszkóp segítségével, mégpedig az UV-sugárzásuk alapján.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
