Hogyan lett egy könyörtelen kalózból pápa?

A nyugati egyházszakadás közel sem egyszerű korszakában egy váratlan alak lépett elő az árnyékból, hogy a katolikus egyház legmagasabb székét foglalja el. Baldassare Cossa, akinek hírnevét kalózkodásról és botrányos viselkedésről szóló történetek árnyékolták be, XXIII. János pápaként emelkedett az egyház élére.

Az egyház kaotikus helyzete, ahol három rivális pápa versengett a katolikus egyház ellenőrzéséért, tökéletes táptalajt biztosított egy Cossa-féle ravasz természetű ember számára a hatalom megszerzéséhez, írja az Ancient Origins.

A jogot tanult kalóz-pápa

XXIII. János ellenpápa. Wikimedia

A kalózkodást nem megvető családban született Cossa életének korai éveit a társadalom peremén töltötte. A nem éppen nemes kezdetek ellenére azonban végül az egyház ranglétráján felemelkedett, és harmincas évei elejére bíboros lett.

A megszerzett jogi háttérrel és a kiváló manipulációs képességekkel rendelkező Cossa az egyházon belüli viszálykodásban lehetőséget látott saját ambíciói előmozdítására.

A zsinat juttatta a csúcsra, majd onnan a mélybe

Az 1409-es pisai zsinat jelentette a fordulópontot, ahol Cossa remekül keverte a kártyákat, ami végül XXIII. János néven meg is választották az egyház vezetőjévé.

Ellentétes múltja és áruló hírneve ellenére Cossának sikerült befolyásos személyiségek támogatását megszereznie, és szövetségek és stratégiai lépések révén megszilárdította pozícióját.

Cossa uralkodása azonban rövid életű volt és nem kevés bonyodalommal is járt. Ahogy az egyházon belüli rivális frakciók igyekeztek megszilárdítani a hatalmat, Cossa az egyházon belülről és kívülről is ellenállásba ütközött.

Végül 1415-ben a konstanzi zsinat letaszította trónjáról, ami viharos pápaságának végét jelentette. Uralkodását ráadásul az egyház nem hitelesítette, sőt, 1958-ban egy újabb XXIII. János lépett a Vatikán élére, amellyel eldőlt, hogy Baldassare Cossát ellenpápának minősítették.