Az európai kőszobrászat első monumentális emléke, többtonnás kövekből épített falak – Mükénébe látogattunk

Mükéne ókori görög romváros a Peloponnészosz északkeleti részén, a mükénei kultúra névadó városa.

Akropolisz Mükénében, Fotó: Mayer Jácint

Mükéné az első település, ami akropolisszal rendelkezett, melyet jól megerősített – a régi hiedelem szerint „küklopszok által épített” – hatalmas kövekből álló fal vesz körül. A nagy kiterjedésű bronzkori erődítményének jelenleg is folyó feltárását a trójai munkájáról jobban ismert Heinrich Schliemann kezdte el 1874-ben. Világszerte híres fő motívuma a két oroszlántestű, madárfejű griffel díszített főbejárat, melyet az európai kőszobrászat első grandiózus emlékei közé sorolunk és az Oroszlános kapu néven ismerünk a tankönyvekből.

A mükénéi oroszlános kapu, Fotó: Mayer Jácint

Mükéné nagysága

Mükéné a bronzkorban hatalmas város volt, királyait rendkívüli pompával temették el. Falait fokozatosan építettek ki és többször bővítették, melynek hossza végül elérte a nagyjából 1 km-t, helyenként pedig a 6 méter vastagságot. Befolyása és hatalma fénykorában kiterjedt egész Krétára, a kis-ázsiai partvidékre, Szicíliára és részben a Rómától északra fekvő területekre is. Mindenki számára közismert királya Agamemnón, akinek a neve a trójai háború kapcsán ismert napjainkban is. A görög-perzsa háborúkban Mükéné a Thermopülenél és a Plataiainál lezajlott ütközetekben komolyabb részt vállalt, végül Kr. e. 468-ban az argosziak pusztították el.

A mükénéi sírok

Mükéné látványosságai között tartjuk számon két sírkörzetét. A jelentős építészeti emléknek számító sírok egyik típusa aknasír, a másik kupolasír (tholosz). Ez utóbbiak bejáratához folyosó (dromosz) vezet, melyből  nagy, kör alakú terem nyílik. Ennek jobb oldalában kis kamrát helyeztek el, mely valószínűleg a sírkamra volt.

A mükénéi belső sírkör, Fotó: Mayer Jácint

A fellegvár területén belül, a főbejárat mögött találta meg Schliemann az úgynevezett „A” sírkörzetet. Ez a sírkerületet lapos kővel fedett aknasírokból áll, és szabályos kövekből faragott fal veszi körül. Ezekből jelentős mennyiségű ékszer és halotti maszk került elő (pl. a tévesen Agamemnón-maszknak nevezett lelet is.). A legkorábbiak a Kr. e. 16. és 15. század között épültek.

Mükénéi halotti maszk (Athén), Fotó: Mayer Jácint

A helyszínkör átmérője 27,5 m, és hat aknasírt tartalmaz. Az aknasírok közül a legnagyobb körülbelül 6,5 m hosszú és körülbelül 4,1 m széles. Összesen tizenkilenc férfi, nő és gyermek holttestét temették el itt, aknánként kettő-öt holttestet.  Feltételezik, hogy minden sír fölé halmot építettek, és temetési sztéléket állítottak fel.

A mükénéi Oroszlán-sír belső tere, Fotó: Mayer Jácint

A talált temetési ajándékok között volt több arany halotti maszk, teljes fegyverkészlet, díszes pálca, arany ékszerek, valamint arany és ezüst poharak. Az itteni leletek gazdagabbnak számítanak, mint a B sírkörből előkerült értéktárgyak.

A várfalon kívüli részt nevezik „B” sírkörzetnek. A legmonumentálisabbak részei a Kr. e. 14. században épültek.

Atreusz kincsesháza, Fotó: Mayer Jácint

Leghíresebb tagja a fellegvárrral szemközti dombon található, hagyományosan Atreusz kincsesházának nevezett építmény. Belső terét álkupola fedi le. Ez azt jelenti, hogy a szabályos hasábformára faragott kőtömböket egyre beljebb csúsztatva helyezték egymásra, míg a mennyezet tetején össze nem találkoztak.

A városfalak

A mükénéi küklopikus falak a bronzkori mérnöki alkotások csodái. Masszív, némelyik több tonnás mészkősziklákból készült, amelyeket durván formáztak és habarcs nélkül illesztettek egymáshoz.

Mükéné, ásatási terület, Fotó: Mayer Jácint

A falakon számos átjáró is található, amelyek közül a leghíresebbet, az Oroszlános kaput, a fellegvár főbejáratát két oroszlán domborműve díszíti. A műalkotás a késő bronzkori görög kultúra egyik legjelentősebb szobrászati emléke, egyben a monumentális szobrászat legkorábbi példái közt tartjuk számon Európában. Készítési ideje a Kr. e. 13. század közepére tehető. A kapu keretét három hatalmas kőtömb alkotta, a reliefet a szemöldökkőre helyezték. A reliefet két oroszlán alakja díszíti, amik feltehetően a királyi hatalmat jelképezték. Fejük hiányzik, ezeket külön kőből mintázták meg. Mellső lábukkal oltárszerű emelvényre lépnek, amelynek közepén oszlop emelkedik, egy épület (talán templom vagy palota) tetőgerendáit tartva.

A mükénéi oroszlánok, Fotó: Mayer Jácint

A falak egyik kulcsfontosságú építészeti jellemzője a szabálytalan sokszögű forma, amelyet valószínűleg szilárdsága és stabilitása miatt választottak. A kövek szabálytalan formái összefonódnak egymással, egyenletesen elosztva a súlyt és megakadályozva a falak összeomlását.
Egy másik megkülönböztető jellemzője a tehermentesítő háromszögek használata az átjárók felett. Ezeket a háromszög alakú tereket úgy tervezték, hogy csökkentsék a szemöldök súlyát, megakadályozva, hogy a nyomás hatására megrepedjen. Ez az innovatív technika bizonyítja, hogy a mükénéiek értették a fizika alapelveit, és képesek voltak alkalmazni azokat az építkezés során.

Kapu Mükénében, Fotó: Mayer Jácint

A falak másik legszembetűnőbb tulajdonsága a puszta méretük. Az építkezéshez használt kövek hatalmasok, egyes becslések szerint akár 10 tonnát is nyomhatnak. Az a képesség, hogy ezeket a köveket a helyükre lehet szállították és manőverezték, sokat mond a mükénéiek mérnöki- és szervezési képességeiről. Ez a szárazkőfalazásnak nevezett technika nagyfokú szakértelmet és pontosságot igényelt a falak stabilitásának biztosításához.

Ókori görögökkel kapcsolatban még a Persze, hogy a magyarok is tudtak olyan híres kétértelmű tanácsot adni, mint a delphoi jósda című írásunkat ajánljuk.

Forrás: hyperion.szepmuveszeti.hu, gepeskonyv.btk.elte.hu