11 nap eltűnt a naptárból 1972-ben, de vajon miért?

A 16. századra a Julián-naptár használata jelentős eltéréseket okozott az évszakok és a naptári dátumok között, mivel évente 11 perces eltérést halmozott fel. Ez a hiba 128 év alatt egy teljes napos csúszást eredményezett, így a tavaszi napéjegyenlőség március 21. helyett március 10-re esett. A katolikus egyház számára ez problémát jelentett, mivel a húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődött.

A Gergely-naptár bevezetése

XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte a naptár reformját, hogy helyreállítsa az egyházi ünnepek megfelelő időzítését. A reform részeként 10 napot kihagytak a naptárból: 1582. október 4-ét közvetlenül október 15. követte. Ezen túlmenően módosították a szökőévek szabályait, hogy pontosabban kövessék a tropikus év hosszát, írja a Medium.

A reform globális terjedése

Bár a katolikus országok gyorsan átvették az új naptárat, a protestáns és ortodox országok vonakodtak követni a változást. Anglia és gyarmatai például csak 1752-ben vezették be a Gergely-naptárat, ekkor 11 napot hagytak ki: szeptember 2-át szeptember 14. követte. Oroszország pedig egészen a bolsevik forradalom után, 1918-ban tért át az új naptárra.

A 11 napos kihagyás hatása 1972-ben

Az 1972-es év azért különleges, mert ekkor vezették be a koordinált világidőt (UTC), amely a világ különböző időzónáit szinkronizálta. Ez a lépés szükségessé tette a korábbi naptárreformokból eredő eltérések figyelembevételét. Azonban fontos megjegyezni, hogy az 1972-es események nem jelentettek újabb napkihagyást a naptárban; a 11 napos eltérés a 18. századi reformokhoz kapcsolódik.

A naptárreform okozta nehézségek

A Gergely-naptár bevezetése nemcsak technikai, hanem társadalmi és kulturális nehézségeket is okozott. Sokan nem értették, miért kell “elveszíteniük” több napot az életükből, és a változás ellen tüntetések is szerveződtek. Angliában például 1752-ben az emberek az utcákra vonultak, és azt követelték, hogy adják vissza az “ellopott napjaikat”.

Az időszámítás változása gyakorlati problémákat is szült: zavar támadt az adófizetési határidőkben, az üzleti elszámolásokban, és még a mezőgazdasági munkák időzítésében is. A falusi közösségek gyakran ragaszkodtak a régi, jól bevált szokásaikhoz, és csak nehezen fogadták el az új rendszert.

Az eltérések a különböző országok között szintén bonyodalmakat okoztak. Amíg egyes nemzetek már a Gergely-naptár szerint éltek, mások még mindig a Julián-naptárt használták, ami nemzetközi kereskedelmi és diplomáciai összezördülésekhez vezetett. Például egy levél vagy szerződés dátumozása esetén félreértések fordulhattak elő, mivel a két naptár között többnapos különbség volt.

Több mint 340 év telt el, mire a világ nagy része egységesen használni kezdte az új időszámítást. Még ma is akadnak kivételek: például néhány ortodox egyház továbbra is a Julián-naptárat használja vallási ünnepeik időzítésére, ami azt jelenti, hogy karácsonyt például január 7-én ünneplik.

Az 11 eltűnt nap története rávilágít arra, hogy a naptárreformok, az idő mérésének pontossága és a naptárak egységesítése kulcsfontosságú volt a globális kommunikáció és együttműködés szempontjából.

Ezt is érdemes elolvasni:

Így akarták átírni a Himnuszt a Rákosi-korszakban

Eltolhatónak tervezték a Lánchidat?