Kliegl József, a reformkor méltatlanul elfelejtett feltalálója

Kliegl József 1795-ben Baján született. A polihisztor kifejezést manapság szinte bárkire ráaggatják, de Kliegl pályafutása során számos területen mutatta meg kiemelkedő tehetségét, így valóban rászolgált a jelzőre.

Egyetemi tanulmányai után katonatisztként dolgozott, majd leszerelése után gazdatiszt lett. Később a bécsi képzőművészeti akadémián tanult, de nyomdászként is tevékenykedett, élete végén pedig festményei eladásából tartotta fenn magát. Ez a változatos életút azonban még csak a kezdete volt annak a lenyűgöző karriernek, amely a különféle gépek tervezésében teljesedett ki, számolt be róla a BBC History.

Kliegl József nyomdaszedőjét pénzhiány miatt nem lehetett megvalósítani

Kliegl József a Vasárnapi Ujság 1857-február 1-i címlapján. Wikimedia

Első tervein egy tengeralattjáró és egy mechanikus számológép szerepeltek, ám ezek nem kaptak szélesebb figyelmet. 1835-ben viszont egy forradalmi találmánnyal lépett elő. A mechanikus nyomdai szedő- és osztógépe egyszerre gyorsította volna fel a szedést, és jelentősen csökkentette volna a szükséges munkaerőt. Noha működésének részleteit mára homály fedi, annyi bizonyos, hogy nem csupán elméleti tervek maradtak utána. 1839–1840-ben Pozsonyban mutatta be prototípusait, amelyek nagy sikert arattak.

Az akkori újságok azt írtak a találmányról, hogy „ez a gép másfél óra alatt oszt el egy ívre való betűt, míg kézi munkával tízszer ennyi idő szükséges. Emberi erő nélkül, akár éjjel-nappal működik.” A szedőgép klaviatúrás kialakításával a nyomdászok „úgy dolgozhatnak vele, mintha egy hangszeren játszanának” – jegyezte meg egy beszámoló. Hiába azonban a lelkesedés, Kliegl soha nem kapott elegendő pénzügyi támogatást gépei tökéletesítéséhez. Egyes feltételezések szerint a későbbi nyugat-európai szedőgépek az ő terveire épültek, de ezt nem lehet bizonyítani.

Másik híres találmánya az 1850-es években született hangjegyíró szerkezet volt, amely a zongorán leütött hangokat automatikusan kottává alakította. Bár a Vasárnapi Ujság dicsérte, az egyetlen prototípus sajnálatos módon megsemmisült, és csak néhány homályos vázlat maradt utána. Az egysínű vasút és sínlerakó mozdony tervei szintén nagy visszhangot váltottak ki, de a korabeli technikai kihívások miatt megvalósíthatatlanok maradtak.

Kliegl József élete végére hasonló sorsra jutott, mint a későbbi világhírű Nikola Tesla. 150 éve, elfeledve és szegényen hunyt el. A sors fintora pedig, hogy nem gépei hiányosságai, hanem a támogatás hiánya pecsételte meg zseniális találmányainak sorsát.

Érdemes elolvasni:

• A régi Erzsébet híd – 80 éve robbantották fel a világ egyik legszebb és legnagyobb lánchídját
• Román diák bántalmazta a 103 éves negyvennyolcas honvédet
• A Lánchíd tervrajza alapján egy teljesen másik híd épült meg