Koch Hugó, akinek Recsk járt egy karambolért

Koch Hugó neve keveseknek mond bármit. Átlagosnak mondható életet élt, mérnökként a Julius Meinl cégnél helyezkedett el. Már a háború előtt sikerült az igazgatóság tagjai közé emelkedett, de amikor elkövetkezett az elkerülhetetlen államosítás, a cégnél tudott maradni. Az élete azonban megváltozott akkor, amikor egy esküvőre igyekezve karambolozott Rákosi Mátyás konvojával. Koch Hugó élete ettől kezdve fenekestül felfordult, annyira, hogy arra még Faludy György, az irodalmi élet jeles alakja is felfigyelt.

Karambolmentes évek

Az evangélikus vallású Koch Hugó 1908. március 18-án született Budapesten, Koch Móric és Hoffmann gyermekeként. 1936. augusztus 15-én házasodott meg Conrád Anna Emma Augusztával, szintén Budapesten. Mérnökként végzett, a Julius Meinl cégnél helyezkedett el, ahol csakhamar igazgató lett. Vélhetően a vállalat csokoládégyártásában vett részt, 1936-ban ugyanis a Búvár című lapban közölt egy írást a csokoládégyártásról.

Koch Hugó fiatalkori arcképe (Búvár, 1936. december LXXXII. oldal)

A Meinl cég, amit Julius Meinl néven ismerünk, 1910-ben jelent meg Magyarországon. A céget 1862-ben alapította Julius Meinl és gyarmatáru-importtal foglalkozott, amit bolthálózaton keresztül terített az Osztrák-Magyar Monarchiában. Leghíresebbé azonban kétségtelenül a kávéjuk tette. A Monarchia felbomlása után az újonnan létrejövő államokban külön-külön cégekben folytatta a tevékenységét. A második világháború után a magyar céget, mint német érdekeltséget, szovjet tulajdonba vették, majd 1952-ben államosították.

Gépkocsi egy Meinl cégéres üzlet előtt 1939 (Fortepan / Vincent Till Baumgartner)

Koch Hugó átvészelte ezeket az éveket. A második világháborúban az ő kezdeményezésére történt a vállalatnál ruhagyűjtés a fronton harcoló honvédek számára, de a vállalat tulajdoni viszonyainak változása közepette is meg tudta őrizni a pozícióját. Ezt talán annak köszönhette, hogy személyesen ismerte Rákosit, így vezető beosztásba került az immár állami kézbe került vállalatnál.

Akire a saját védőügyvédje kért kötelet

1949. október 23-án Koch Hugó, immár a Meinl Gyula vezérigazgatójaként egy beosztottja lányának az esküvőjére tartott Kistarcsára. A saját kocsija azonban elromlott, így betért a Teherfuvar Nemzeti Vállalat telepére, ahol a kocsit megjavították és adtak mellé egy Galba János nevű sofőrt is. Cinkotánál azonban a szemközti sávban egy háromtagú konvoj egyik járműve szabálytalanul előzött és ütközött Koch Hugó kocsijával. Az első kocsiból azonnal az ÁVO emberei pattantak ki, a másodikból pedig maga Rákosi Mátyás.

Veres Péter, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád egy május 1-i ünnepségen (Wikipédia)

Rákosi felismerte Kochot, meg is ölelte, bocsánatot kért a kísérői miatt és kézcsókot küldött a vezérigazgató feleségének, majd két kocsival elhajtott. A harmadik jármű ávósai azonban maradtak és letartóztatták Koch Hugót és Galbát is, majd bevitték őket az Andrássy út 60-ba. Nemsokára törvényszék elé kerültek és Rákosi ellen elkövetett merényletkísérlettel vádolták meg őket. Koch Hugó azonban védőügyvédet fogadhatott, aki megígérte neki, hogy személyesen tisztázza a félreértést.

A védőügyvéd be is ment Rákosihoz, ahol a vezér kedélyesen elcsevegett vele és biztosította arról, hogy Koch Hugó két órán belül szabad lesz. Amint azonban az ügyvéd kilépett az Akadémia utca 17. kapuján, egy ávós kocsi várt rá és elvitték Kistarcsára. Koch Hugó mellé így a hatóság rendelt védőügyvédet, aki azonban alighanem jól érzékelte, hogy nem az a feladata, hogy megvédje a védencét. Ezért a bíróságon kötelet kért rá, mondván, aljas szándékkal Rákosi elleni merényletre bujtotta fel a sofőrjét.

A Kistarcsai Központi Internálótábor légifotón (Wikipédia)

A bíró, aki Faludy György visszaemlékezése szerint Rigó névre hallgatott (vélhetően Rigó Ernőről van szó), azonban felmentette a két vádlottat. Koch Hugó virággal a kezében távozott a tárgyalóteremből, de az épület előtt már várt rá egy csapat ávós egy kocsival, akik Kistarcsára internálták, ahol még találkoztak az első védőügyvédjükkel is. Ezúttal a vád már nem a merényletterv, hanem “szabotázs cselekmények elkövetésére szövetkező csoport beszervezett tagjaként” fogták le. Ehhez nem kellett bírósági tárgyalás sem.

Recsk és nyugdíj

Kistarcsa után Koch Hugó és Galba János a recski kényszermunka-táborba kerültek, a visszaemlékezések alapján egy barakkba. A recski visszaemlékezők többsége, így Faludy György is, megemlékezett róluk, különösen Kochról, aki mérnöki végzettsége miatt a tudását igénylő feladatokra is bevetettek. Ő lett az ún. “főnormás”, de a tábor foglyainak ügyeit az őrök szemében lényegében vezetőként intéző Tamás Dezső helyettesének is számított. Mivel az őrök közül sokan nem tudtak számolni sem, ezért Koch Hugó gyakran át is verte őket, hogy így kedvezzen az őröknek. Érdekesség, hogy Recskre jutott Rigó Ernő is, a bíró, aki felmentette őket.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van egyébként Koch Hugóról, így onnan tudjuk, hogy a történet nemcsak Faludy és rabtársai fantáziájának a szüleménye. A fennmaradt iratok alapján 1952-ben Koch Hugó beszervezésére is kísérletet tettek. Végül 1953 áprilisában szabadult. Fennmaradt 1962-ből a rehabilitációs kérelme, amelyben felemlíti a Rákosival történt balesetet, mint internálásának indokát.

Sikerült visszatérnie az eredeti szakmájához, a Budapesti Csokoládégyár műszaki osztályánál, majd a Magyar Édesipari Nagyvállalatnál dolgozott, 1964-ben Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. 1966-ban kinevezték a Magyar Édesipar műszaki igazgatójává, 1969-ben azonban felmentették és nyugdíjazták. 1973-ban hunyt el.

A Magyar Édesipari Vállalat Boldog Új Évet kívánó naptára (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Galba János sorsa kicsit fordulatosabbra sikeredett. Ő is visszatért a sofőri munkájához, teherszállítással foglalkozott. 1967. július 18-án a váci hajógyárban kisebb munkahelyi baleset érte, amikor a megpakolt teherautóról az építőanyag ledőlt. 1968. április 14-én tíz hónapnyi elzárást kapott. A Pest Megyei Hírlap beszámolója szerint azért, mert kétezer forintos fizetése ellenére sertésekkel kezdett el üzérkedni. 1983-ban hunyt el.

Abszurd történetük elterjedt a recski rabok között és az ő visszaemlékezéseiknek köszönhetően szélesebb nyilvánosságot is kapott.