Az emberiség leghosszabb őstörténeti vándorlása 20 ezer évig tartott

Az emberiség történetének egyik legfontosabb és leghosszabb őskori vándorlása során az embercsoportok gyalogosan több mint 20 ezer kilométert tettek meg Észak-Ázsiától Észak-Amerikán át egészen Dél-Amerika legdélibb pontjáig. Egy friss, a Science folyóiratban megjelent tanulmány most először térképezte fel ezt a monumentális utazást DNS-adatok segítségével: a minták 1 537 embertől származnak, akik 139 különböző etnikai csoport tagjai voltak.

Az út kezdete: Észak-Ázsia és a Bering-földhíd

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

Az ősi Homo sapiens csoportok Észak-Ázsiából indultak, ahonnan a jégkorszak idején létező Bering-földhídon át gyalogosan léptek be Észak-Amerikába. Ez a földhíd összekötötte Ázsiát és Észak-Amerikát, lehetővé téve az emberek számára a kontinensek közötti átjárást. Az innen induló csoportok genetikai örökségük alapján alapvetően ázsiai származásúak voltak, ami egybevág a régészeti és genetikai kutatások eddigi eredményeivel, írja beszámolójában az IFLScience.

A kontinensek meghódítása és a genetikai diverzitás

A tanulmány szerint az első amerikai lakosok több ezer év alatt váltak szét kisebb csoportokra, és fokozatosan haladtak dél felé, alkalmazkodva az új világ változatos környezeti viszonyaihoz. Megjelentek az Andok hegyvidéki népei, az Amazonas esőerdeinek lakói, a Chaco-kanyon közösségei, valamint a Patagónia jeges síkságain élők. A kutatás legalább négy különálló ősi populációt azonosított: andoki, amazóniai, chacói és patagóniai csoportokat.

Érdekesség, hogy a legtávolabbra, Patagóniába vándorló csoport mutatta a legalacsonyabb genetikai sokféleséget, ami arra utal, hogy ez a populáció hosszú ideig elszigetelten élt, kevésbé érintkezve más csoportokkal.

Időbeli keretek és a kutatás jelentősége

A genetikai elemzések szerint az első emberek legalább 14 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg Dél-Amerika északnyugati csücskébe, a mai Panama és Kolumbia határvidékére. Bár a tanulmány nem határozza meg pontosan, hogy mikor jelent meg az ember először Amerikában, az eredmények összhangban vannak azzal a nézettel, miszerint az emberek a legutolsó jégkorszak csúcsán, körülbelül 26 ezer–19 ezer évvel ezelőtt lehettek jelen az amerikai kontinensen.

Az ázsiai és őslakos populációk kulcsszerepe

A kutatás sikerét nagyban segítette, hogy a tudósok hozzáfértek a GenomeAsia100K projekt adataihoz, amely az ázsiai népességek genetikai sokféleségét térképezi fel. Az ázsiai populációk ugyanis jelentősen alulreprezentáltak a genetikai kutatásokban, pedig a világ népességének nagy részét ők teszik ki, és genetikai változatosságuk kulcsfontosságú a betegségek megértésében és kezelésében.

Ugyanilyen fontosak voltak az őslakos népcsoportok adatai is, akik hosszú ideje elszigetelten éltek, és egyedi genetikai jellemzőkkel rendelkeznek. Ezek a genomok különleges betekintést nyújtanak az adott régiók korai emberi történetébe, és segítenek megérteni, hogyan alakultak ki a mai genetikai variációk.

Ez a tanulmány nemcsak az emberiség egyik legnagyobb vándorlását tárta fel részletesen, hanem rámutatott arra is, hogy a genetikai sokféleség és az ősi migrációk megértése mennyire függ az ázsiai és őslakos populációk alapos vizsgálatától.

Érdemes elolvasni:

• Elveszett szárazföldön találták meg az eddigi legrégebbi, emberelőd által készített díszítést
• Rejtélyes tömegsír a szomszédunkban: 37 fej nélküli csontváz egy 7 ezer éves árokban
• Elképesztő: Tatárjárás korabeli tömegsírt találtak régészek Tázláron