Elképesztő legendák kaptak szárnyra a koraszülöttként világra jövő II. Lajosról, utolsó Jagelló királyunkról, aki mindössze 20 esztendősen hagyta itt földi életét miután a mohácsi csatából menekülve belefulladt a Csele-patakba. A történetírók arról írtak, hogy Lajost, aki bőr nélkül született, frissen leölt disznókba, mint természetes inkubátorba fektették azért, hogy túlélje az első néhány hetet.

Lajos a felelős Mohácsért?

Bőr nélkül születni természetesen biológiai képtelenség, bár tény, hogy minél fejletlenebb egy csecsemő, annál fejletlenebb a bőre is, így könnyen volt mondható egy koraszülött gyermekre, pláne a korabeli “orvostudomány” ismeretei alapján, hogy bőr nélkül született. Egyébként is szokás a magyar történelemben mindenféle szörnyű testi adottságot kötni egy-egy kevésbé kedvelt történelmi személyiségünkhöz, amelyeknek egyébként minden további nélkül lehet néminemű valóságalapja.

Lajosnál ez a mohácsi csatavesztés volt. Nem mintha a húszesztendős uralkodó lett volna érte a hibás. Az 1506-ban született Lajosra az utókor, elsősorban a 19. századi és 20. századi történetírás rakta azt a terhet, hogy miatta (és a “veszekedő” magyar főurak miatt) omlott össze Szent István állama, ami romlásunkhoz, később a nemzetiségi kérdéshez, Trianonhoz és minden földi és nemzeti problémánkhoz vezetett.

II. Lajos magyar király. Forrás: Creative Commons

Csakhogy II. Lajos Magyarországa pontosan ugyanaz a Magyarország volt, ami Mátyás királyé. Apja, II. Ulászló tehetséges uralkodó volt, aki képes volt Mátyással szemben megvédeni a cseh trónt, ravasz politikával foglalta el a magyart és akinek az uralma alatt virágkorát élte a reneszánsz művészet és kultúra Magyarországon (ld. pl. EZT a cikket). Sőt, Károly Róbert (1308-1342) uralkodása óta először arra is képes volt, hogy törvényes fiúutóddal ajándékozza meg országát, így halálakor, 1516-ban nem volt kérdés, hogy tízesztendős fia fog uralkodni.

Csinos, erényes, remek kardforgató, kiváló fejedelem

Arról, hogy uralkodása mindössze tíz esztendeig tartott sem ő, sem a magyar főurak nem tehettek. A déli határokon minden balkáni keresztény ellenfelét legyőző Oszmán Birodalom területileg, lakosságszámban és gazdaságilag is szuperhatalommá vált, csak az volt a kérdés, hogy a magyar királyi seregek létszámát többszörösen felülmúló hadereje mikor lesz képes arra, hogy kenyértörésre vigye a dolgot (ezért is választották a Jagelló-házat: hátha Csehország és Lengyelország, a magyarokkal együtt képes lesz megfékezni ezt az áradatot).

Például a mohácsi csatában mellette küzdő Brodarics István azt írta róla, hogy “csinos ifjú volt Lajos, a vele egyívásúaknál nemesebb testalkatú, természetének páratlan jóságával és erényre való kiváló hajlandóságával annyira jeles, hogy ha érettebb kort érhet meg, őbenne kétségtelenül messze a legjobb és legkiválóbb fejedelmet tudhattuk volna magunkénak. Jámbor lélek és a legkevésbé sem vad. Minden igazra, tisztesre csodamód fogékony és önmagától hajló. Ezenfelül fegyverforgatásban, lovaglásban, vadászatban és más efféle ifjonti és vitézi foglalatosságokban is szorgalmas, őszinte, állhatatos és a rábízott titoknak biztos őrzője”.

• Azt hitték, csak egy olcsó másolat, de valójában a Magna Carta egy eredeti példánya van náluk – olvass tovább ITT

II. Lajos szobra Mohácson. Forrás: Creative Commons

Tényleg disznók testében élte túl az első heteket?

Lajos születését nagyon várták már a királyi udvarban, hisz ekkor II. Ulászló már túl volt legalább egy agyi érkatasztrófán, ám addig egyetlen lánya született, a későbbi Jagelló Anna. A koraszülés azonban félelmetes volt, ráadásul Lajos édesanyja, a francia Candele-i Anna gyermekágyi lázban hamarosan meghalt.

A törékeny, pici gyermek életben tartása tehát prioritás volt mindenki számára. Dr. Groák Lajos Katona István történetíró 32 ezer oldalas alkotásában, a Historia critica regum Hungariae-ben talált rá Giovanni Michele Bruto, Báthory István erdélyi fejedelem történetírójának írására, miszerint Lajost egy ún. sertésinkubátorral tartották életben az első hetekben, írja a Telex Észkombájn.

“Hosszas vita után egy gerince mentén felhasított és kibelezett disznóba (in sue media per spinam secta atque exinterata) helyezték a csecsemőt az orvosok, ameddig az állat melege tartott; majd sorba betették egy másikba, amit e célból sietve levágták, majd megint egy másikba, mígnem a vérzés elállta után a gyenge hártya lassan kezdett behegedni, a bőr pedig kifejlődni”, írják ebben a műben.

Groák 1997-es cikke szerint több hihetetlen elem is van e történetben, ráadásul meglehetősen költséges mulatság is lehetett az effajta inkubátor, bár kétségtelen, hogy ha valaki, akkor a trónörökös érdekében meghozhatta ezeket az áldozatokat a kincstár. Groák szerint az, hogy valakik valamikor használhattak sertésinkubátort újszülöttek életben tartására, nem lehet kétséges, hisz ezt nem találhatták ki a korabeli történetírók. Varga Szabolcs történész azonban kételkedik ezen esemény valóságtartalmában.

• Olvass tovább középkori történelem témában ITT.