XIV. Leó pápa döntése hívők tömegeit döbbentette meg: a Sátán papjaként is szolgált a legújabb katolikus szent.
Oscar Wilde híres mondása, miszerint „minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője”, talán soha nem volt annyira igaz, mint most. A katolikus egyház legfrissebb szentje ugyanis nem más, mint egy olyan férfi, aki egykor a Sátán papjaként tevékenykedett – majd később egész életét Krisztusnak szentelte, hívja fel a figyelmet a LADbible.
Hét szentet avatott XIV. Leó pápa
Óriási tömeg gyűlt össze nemrégiben a vatikáni Szent Péter téren, hogy tanúja legyen annak, amint XIV. Leó pápa hét új szentet avat. „Ma hét tanút áll előttünk, az új szentek, akik Isten kegyelmével ébren tartották a hit lámpását” – mondta a szentatya október 19-én. „Ők maguk is fénylő lámpássá váltak, akik Krisztus világosságát terjesztették. Közbenjárásuk segítsen minket a próbáinkban, és példájuk inspiráljon bennünket a szentség útján.”
Az új szentek között ott van például a venezuelai „szegények orvosa”, van egy érsek, akit az örmény genocídium idején gyilkoltak meg, és vannak szent életű apácák. Bennünk még semmi különös nincs, van viszont egy férfi, akinek a története kifejezetten meglepő: Bartolo Longo, az egykori sátánista pap.
A Sátán papja lett, de aztán minden megváltozott
Longo 1841 februárjában született az olasz Latianóban, mélyen vallásos, római katolikus családban. Ő azonban amikor a nápolyi egyetemen jogot tanult, eltávolodott hitétől. Apja halála után pedig egyre sötétebb útra tévedt: a történelmi beszámolók szerint egy sátánista szektához csatlakozott, és ott „felszentelték” a Sátán papjának.
Longo emellett szélsőséges böjtöléseket vállalt, és „paktumot kötött egy démonnal”. A következő években súlyos depresszió gyötörte, míg végül egy egyetemi professzor, Vincenzo Pepe megpróbálta megmenteni: ő volt az, aki ráébresztette a férfit, hogy még nem késő visszatérni Istenhez. Longo végül megtagadta korábbi életét, cölibátusi fogadalmat tett, és elkötelezte magát az Úr Krisztus mellet.
1871-ben belépett a domonkos rendbe, és Pompeiben kezdett missziós munkába, hogy az embereket visszavezesse a hithez. Később egy Szűzanya-portré segítségével állítólag csodákat kezdett tenni. A visszaemlékezések arról szólnak, hogy a kép első nyilvános bemutatásakor egy tizenkét éves epilepsziás lány teljesen meggyógyult.
Egész életét a városnak és a hitnek szentelte
Pompei érseke, Tommaso Caputo így emlékezett meg róla: „Longo azért érkezett Pompeibe, hogy a grófnő birtokait gondozza, de amikor végigsétált a veszélyes, banditákkal és maláriával teli utcákon, belső sugallatot érzett. Aznap megfogadta, hogy nem hagyja el a völgyet, amíg el nem terjesztette a rózsafüzér imáját.” Longo felújította a helyi templomot, majd megépítette a Rózsafüzér Királynője bazilikát – amely ma is a város szíve.
De nem csak az imaéletben volt aktív. 1887-ben árvaházat nyitott lányoknak, 1892-ben a rabok fiait, 1922-ben pedig a lányaikat befogadó intézetet alapított. 1926-ban bekövetkezett halála előtt szó szerint élete minden percét a jótékonyságnak és a hit terjesztésének szentelte.
Utolsó szavai is mindent elmondanak: „Egyetlen vágyam, hogy lássam Máriát, aki megmentett engem, és meg fog menteni a Sátán karmai közül.” És valóban: az az ember, aki egykor a Sátán papja volt, immár a legnagyobb szentek között ragyog.
Ez is érdekelhet:
- Jézus Krisztus sírja elképesztő titkokat rejt – mi fog még kiderülni?
- Három osztrák apáca megszökött az idősek otthonából és hazatért régi kolostorába
Forrás: