Látványos és egyben tanulságos természeti folyamat zajlik éppen Magyarországon: az Ipoly egyik kanyarulatánál Hont térségében hamarosan új holtág születhet. Ez a változás nemcsak tájképi érdekesség, hanem földrajzi jelentőségű is, hiszen az Ipoly ezen a szakaszon a magyar–szlovák határt jelenti. Ha a folyó átvágja a saját kanyarulatát, az apró új sziget jó eséllyel Szlovákiához kerül, így Magyarország területe leheletnyivel csökkenhet.
Így mozog a folyó, ha hagyják
Az Ipoly a kevés olyan hazai folyó közé tartozik, amelyet nem szabályoztak még túlságosan: nincsenek rajta jelentős kanyarulatátvágások, betonerősítések vagy vízlépcsők. Emiatt a folyó ma is a természetes meanderező, vagyis kígyózó mozgását végzi. A víz egyszer a part egyik, majd a másik oldalát mossa, új kanyarulatokat formálva.
Ez a folyamat azonban mára a Dunán és a Tiszán szinte teljesen megszűnt. A 19. századi folyószabályozásokkal „kiegyenesítettük” a természetet: megfogtuk a folyókat, hogy kisebb területet foglaljanak, könnyebb legyen a hajózás és kevesebb legyen az áradás.
Csakhogy ennek ára van.
Miért baj, ha „betonteknőbe” zárjuk a folyót?
A BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének kutatói, köztük Török Gergely tudományos munkatárs, három éve vizsgálják az Ipoly hordalékháztartását és mederformálódását. Szerintük a nagy magyar folyókban jelentős hordalékhiány alakult ki, amelyet a szabályozások okoztak – írja a Telex.
Ha a partot megvédjük a víz elől, a folyó nem tudja onnan kimosni a természetes hordalékot, és kénytelen azt a saját medréből pótolni. Ez vezet a mederszint süllyedéséhez, ami többek között:
- alacsonyabb vízállást,
- fokozott kiszáradást,
- és ökológiai károkat okoz.
A kutatóknak tehát az Ipoly olyan, mint egy időutazás: megmutatja, hogyan működött volna a Duna és a Tisza eredeti állapotában.
Hontnál most tényleg történik valami
A Hontnál látható kanyarulat túlfejlett – mondta a Nem víznek való vidék című dokumentumsorozat legújabb epizódjában Török Gergely. A folyó külső ívén gyors az áramlás, így erodálja a partot, a belső íven pedig lerakja a hordalékot. A félsziget nyaka évről évre vékonyodik.
Török szerint három éve még két autó kényelmesen elfért egymás mellett a partszakaszon. Most már alig. „Hamarosan önmagába fog harapni a kígyó” – mondta.
A folyamat akár 5–10 éven belül beteljesülhet, attól függően, milyen erős árhullámok érkeznek. Amikor ez megtörténik:
- a kanyarulat leválik a folyóról,
- helyén holtág keletkezik,
- a félszigetből pedig sziget lesz.
És mi lesz az országhatárral?
Mivel a határvonal a folyó sodorvonala, az új holtágban kialakuló sziget jó eséllyel Szlovákiához fog tartozni.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország területe kisebb lesz.
A kutatók azonban nem tragédiaként tekintenek erre. Török Gergely úgy fogalmaz:
„Lehet, hogy egy másik ívnél meg pont jól járunk.”
A természet ugyanis nem ismer politikai határokat – a folyó egyszer jobbra, másszor balra épít.
Miért fontos mindez?
Fontos emlékezni, hogy a víz élő rendszer, nem pusztán „folyadék” egy csatornában. A klímaváltozás korszakában, amikor Magyarország egyre gyorsabban szárad ki, a természetes folyófolyamatok megértése létfontosságú a víz visszatartásához, az élőhelyek megőrzéséhez, és a medrek stabilizálásához.
Forrás: