Barangolás a pozsonyi várban

A Duna folyó melletti meredek domboldal tetején már ősidők óta megtelepedett az ember. A régészeti feltárások kelta, római, avar és szláv törzsek nyomait találták meg.

Pozsonyi vár látképe. Fotó: Mayer Jácint

Pozsony első említését komoly történészi viták kísérik. Ki ne hallott volna a ma olyan sokat emlegetett, 907-ben zajlott pozsonyi csatáról? Az ütközetről egy 16. században német nyelvterületen megírt nekrológium tudósít bennünket, melyben a helyszín nem Pozsony, hanem „Braslavespurch”- (Braszlav vára) formában kerül feltüntetésre. Az 1002-es Pannonhalmi alapító oklevélben „Poson” néven szerepel, melyről már biztosan tudjuk, hogy ez alatt az általunk is ismert Pozsonyt kell érteni.

A magyar emlékezetben a középkori Pozsony fontos határerődítményként él, mely a nyugatról érkező támadások megállításának fő gócpontja. Ennek egyik első mozzanataként krónikáink szerint 1051-ben itt süllyesztik el a magyarok III. Henrik flottáját, és ezen hadicselekmény hősének állít emléket Vörösmarty Mihály A búvár Kund című versében.

A pozsonyi vár gótikus Zsigmond-kapuja. Fotó: Mayer Jácint

A 11. század elején már királyi vár állt itt, amely vármegyeközpont lett. Szintén ekkor épült a vár új, Legszentebb Megváltónak szentelt temploma. A vár megerősítésére Salamon uralkodása idején került sor 1073-74-ben, a 12. század második felében pedig a fennsík nyugati szélén kéttermes, földszintes palotaépület épült. 1245-ben már egy nagyjából 20×20 méter alapterületű, legalább húsz méter magas tornyot emeltek.

A vár jelentősége a 15. század elején növekedett meg a huszita fenyegetés miatt. Zsigmond idejében történik a vár gótikus stílusban történő átépítése, a 16. század közepére reneszánsz arculatot kap, majd még két nagyobb átalakításon esik át 1811-ig, amikor tűzvész martalékává válik. A továbbiakban folyamatosan omladozik, romlik. Jelenlegi formáját a 2008-ban megkezdődött helyreállításának köszönheti.

A pozsonyi vár palotájának látképe. Fotó: Mayer Jácint

Napjainkban egy többször jelentősen átépített épületegyüttest láthatunk, kora középkori és jelentősebb középkori részletekkel. Leglátványosabb eleme az együttes délnyugati részén emelkedő, kissé szabálytalan négyzet alaprajzú, négyszintes, a sarkain tornyokkal erődített belső udvaros palota, déli, Duna felé nyíló bejáratánál a Dísz térrel. Ettől délre a Lipót udvar található, amelyet keletről a gótikus Zsigmond-kapu zár le.

Pozsony történetének legfontosabb vonatkozásai közt ki kell emelni országgyűlés szerepét.

Az első pozsonyi országgyűlést Zsigmond király 1402-ben hívta össze. A török magyarországi térhódítása miatt az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony legyen. A 16. század közepétől 1848-ig gyakorlatilag be is töltötte a Magyar Királyság fővárosának szerepét. Itt történtek a királykoronázások, melyeknek helyszíne a Szent Márton-dóm volt.

A pozsonyi Szent Márton-dóm. Fotó: Mayer Jácint

Az óváros városfallal körülhatárolt, műemlékekben gazdag. A sok történelmi épület közül a ferences templom, a klarisszák temploma, a koronázási templom, a prímási palota, az óvárosháza, a jelenlegi elnöki palotaként szolgáló Grassalkovich-kastély és a városkapu megtekintése mindenképpen ajánlott.

A pozsonyi városfal. Fotó: Mayer Jácint

Pozsony városának több neve is van, ami nem számít ritkaságnak a Közép-Európai régióban. A Pozsony, Pressburg, Bratislava elnevezések a város többnemzetiségű múltjáról tanúskodnak. Az egykori magyar főváros mindig jelentős német lakossággal rendelkezett a történelem folyamán. Az etnikai arányok a 20. századra változtak meg. Pozsony ma Szlovákia fővárosa.

Galéria: