Január 20-án hunyt el Boldog Özséb, a pálosok alapítója

Pálos szerzetesek körmeneten (Wikipédia)

Boldog Özséb nevével és az általa alapított szerzetesrenddel szinte mindenki találkozhatott. A pálosok, egyetlen magyar alapítású szerzetesrendként, a magyar középkor elválaszthatatlan részei, számos magyar uralkodó igyekezett adományokkal erősíteni a rendet. Boldog Özsébet pedig a 16. századtól a rend alapítójaként tisztelték. De vajon mit tudhatunk róla?

Esztergomi kezdetek

Boldog Özséb életéről a legteljesebb forrásunk Gyöngyösi Gergelynek az I. Remete Szent Pál remete testvéreinek élete című latin nyelvű könyve. A pálos történetíró szűkszavúan tudósított származásáról:

Özséb Magyarország fővárosában, Esztergomban született derék és előkelő szülőktől.

E rövid információk alapján akadtak olyanok, mint például Tormay Cécile A fehér barát című regényében, akik egyenesen királyi származásúnak vélték Boldog Özsébet. Azonban a 13. század fordulójának királyi családját oklevelekből is elég jól ismerjük, így valószínűtlen, hogy Boldog Özséb az Árpád-házból származott volna. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a szülők helyzete megengedte a gyermekük taníttatását a középkori viszonyok közepette. Boldog Özséb írni és olvasni tudó emberként tűnik fel Gyöngyösi Gergely művében. Sőt, a rend történetírója azt is megjegyzi róla, hogy különösen jogban volt járatos.

A pálosok Szent Kereszt monostorának romjai a Kesztölc melletti Klastrompusztán (Wikipédia)

Boldog Özséb pap lett, majd tehetségének és jellemének köszönhetően az esztergomi káptalan tagjai közé került. E működése során már felvette a kapcsolatot a környékbeli remetékkel, több időt töltött közöttük és a vesszőkosaraik kenyérre cserélésével tett nekik adományokat. Már ekkor felmerült, hogy ő maga is remetének áll, ám ekkor az esztergomi érsek engedélyét még nem nyerte el.

Boldog Özséb a rendalapító

1241-42-ben a tatárjárás megrázta Magyarországot. A mongolok nem kerülték el Esztergomot sem, ám míg a város elesett, a várat a védők meg tudták tartani. Özséb így élte túl a tatárdúlást. A következő években részt vett a káptalan életében, az újjáépítésre fordítva az energiáit.

1246-ban azonban megkapta az évekkel korábban hiába kért engedélyt, és remetének állhatott.

A vagyonát szétosztotta és a Pilisbe vonult néhány társával együtt, mégpedig a Kesztölc közelében található hármas barlanghoz.

Boldog Özséb és társai egészen 1250-ig így éltek, ám akkor a későbbi rendalapító egy álmot látott. Ebben erdő mélyén lévő kisebb lángocskák egyesültek tüzes nyalábbá, ami a remeteközösségek egyesítését jelentette szimbolikusan. Felépítették a Szent Kereszt monostort, majd meglátogatta az ország többi remeteközösségét. Először az 1225 óta közösséget alkotó Pécs melletti Jakab-hegyen élő remetékhez ment el. Egyesítette a két közösséget és jogi tudása miatt ők Boldog Özsébet emelték első tartományfőnökükké. Később több monostor is csatlakozott hozzájuk.

A budaszentlőrinci pálos kolostor romjai a mai Szépjuhászné megálló mellett (Wikipédia)

Boldog Özséb Rómába is eljutott 1262-ben, ahol IV. Orbán pápánál próbálta elérni a rend elismerését. Bár maga mellett tudhatta Aquinói Szent Tamás pártfogását, csak részleges sikerrel járt. A pápa megbízta a veszprémi püspököt, hogy egy ideiglenes szabályzatot alkosson a remeték számára.

A rend pápai elismerésére csak évtizedekkel később, 1308-ban került sor.

Ettől fogva tartották az éves gyűlésüket a pálosok Budaszentlőrincen, ami a rend központjává is vált. Boldog Özséb ezt már nem érhette meg, 1270. január 20-án hosszas betegség után elhunyt.

És ha Boldog Özséb nem létezett?

Hervay Ferenc Levente, ciszterci szerzetes, történész vetette fel először, hogy Boldog Özséb nem biztos, hogy létezett. Bár őmaga végül arra jutott, hogy egy kortárs oklevélben megtalálható Özséb nevű kanonok akár a pálos rend alapítója is lehetett. Romhányi Beatrix történész egy körülbelül másfél évtizede született tanulmányában ennél is tovább ment: szerinte Boldog Özséb, mint történeti személy, nem létezett. Ennek a legfeltűnőbb jele, hogy miközben a pálosok a pápai elismerésért küzdöttek a 13. század végén és az Anjou-korban, egyetlen egyszer sem emlékeztek meg Boldog Özséb személyéről. Pedig az alapítójuk megnevezése aligha maradt volna ki a pálosok hivatalos irataiból és kérvényeikből.

Megfelelő források híján az első adat, amely beszámol Boldog Özséb életéről, pont Gyöngyösi Gergely műve.

Ha ez igaz, akkor Gyöngyösi Gergely szándéka nem az lehetett, hogy egy rendtörténeti munkát hozzon létre a mai fogalmaink szerint. Inkább az a cél vezethette, hogy egy idealizált alapítót, egy példaképet mutasson a rendtársai számára. Nem a pálosok az egyetlen olyan rend, amely ebben a korszakban hasonló “gondokkal” küszködött. A karmelita rend alapítójáról hasonlóképpen mutatta ki a rend történetírása, hogy alakját utólag alkották meg.