A csúfosan romokban hagyott diósgyőri vár után megvizsgáljuk a Nemzeti Kastély- és Várprogram másik üdvöskéjét, a nagyvázsonyi “panelvárat”

Műemlékeink megóvása nem képezi vita tárgyát, az ehhez vezető út viszont a pénzek aránytalan elosztását mutatja, melyben az összedőlésre ítélt és a kampányszerűen rendkívül „túlépített” projektek egyaránt megtalálhatóak.

Modern díszítés, Fotó: Mayer Jácint

A diósgyőri vár csupaszon félbehagyott betontornyai és földrengés utáninak tűnő, valamint szovjet tüzérségi támadást idéző jelenének nincs nagy országos visszhangja, pedig ez a nagyberuházásnak számító munka a szakmai vállalhatatlansága mellett most a pénzhiány miatt még ki is fulladt. A már leállt projekttel kapcsolatban hirtelen megszólaltak azok a szakemberek is, akik a műemlékvédelemben jártasak, azonban idáig talán okosabb volt csendben maradni alapon nem hallatták a hangjukat, legfeljebb csak egymás közt, vagy lehetőség híján nem volt megjelenési felületük. A bebukott Diósgyőrből ki lehetett utólag hátrálni, azonban vessünk egy pillantást a be nem dőlt, azonban szakmailag ugyanúgy nehezen vállalható munkákra. Nagyvázsony elmúlt években elkészült, új, diszperzitfehér robosztus panelépületei szintén csak a megrendelők tetszését nyerték el, és már az elején sem voltak semmilyen hozzáértő körben támogatottak. Viszont a vár műemlék jellegének külső arculatvesztése után egy évvel, a projekt mostanra látta el ezeket az új modern belső tereket funkcióval, és nem kevés országos lefedettségű hírcsatornán keresztül tudhatta meg mindenki, hogy Kinizsi vára 2023.március 16-án megnyitotta kiállítótereit is.

Az új épületrész, Fotó: Mayer Jácint

A tv, a Youtube, az útmenti plakátok és természetesen a mindenféle hírportálok és sajtótermékek is (a Demokrata például a megnyitás óta nem kevesebbszer, mint háromszor) tudósítottak bennünket az eseményről, művészi ügyességgel kerülve azokat a képi beállításokat és látószögeket, ahol az egyébként brutális tönkretétel látszódik. (Mi a cikkünkben nem biztosítottuk ezt a nagyvonalúságot). A megrendelők elégedettek önmagukkal, a helyi önkormányzat vezetője minden alkalmat megragad az önigazolásra, és önreklámozásra. Sajnálatos, hogy annak idején több vita, tengernyi észrevétel keretén belül sem hallották meg azon szakmai kritikákat, mely szerint egy mélygarázs-szintű épületkomplexum rikító arroganciával rombolja a történelmi légkört, valamint, hogy ezen az áron a új, látogatóközpont jellegű funkciót tanácsos volna a műemlék területén kívülre helyezni.

Konferenciaterem, Fotó: Mayer Jácint

Most vizsgáljuk meg ezt az új funkciót! A hangsúlyozottan turistacsalogató (ami távolról sem azonos a tudományos szinttel) beruházás ezen a ponton megvalósította a célt. A vár történetét, történetéhez tartozó hírességek életét bemutatják molinókon, nagy felületű festményeken, kivetítőkön, sok maketten, és a modern technika felhasználásával egyaránt. Amit több termen keresztül végigkövethetünk, azzal a konferenciaterem kivetítőjén ismét találkozhatunk, azonban a várhoz köthető eredeti tárgyi anyag sajnos hiánycikk a kiállítóterekben. A torony nem számít új épületnek, hozzávetőlegesen a főúri életet mutatja be: annak vélt másolt tárgyaival rendezték be és ezt a helyi hírességek életterével állították párhuzamba. Nagyvázsony összességében a mai várprogramos általános megoldások leképződése, melynek kivitelezésével nagyjából Füzértől Sümegen át idáig ugyanazok az emberek fáradoztak. A szintén most átadott sümegi vár új épületszárnyának belső tartalma stílusban, megoldásokban, terjedelemben például már nehezen megkülönböztethető nagyvázsonyi ikertestvérétől, melyet tényleg ugyanazok a makettek, ugyanazok a festmények, ugyanaz a franchise jellemez. Ez a modern igényeket kielégítő bemutató inkább olyan helyeken szerencsés, ahol ennek a megjelenítésére nem kell az egész várat egy tömegében óriási 21. századi lakótelepi panelmonstrummal ellehetetleníteni, olyan helyen, ahol ma is kihasználatlan belső terek alapból rendelkezésre állhatnak, mondjuk például Simontornya várában. De a témát tekintve, ez a kiállítás mindenképpen megállna a vár területén kívül is egy ugyanilyen épületben. Mivel nem oktatási intézményről beszélünk, a nagyelőadó kialakítása se volt kritérium, vagy ha mégis ez hiányzott Nagyvázsony életéből, akkor a helyi kultúr’ fejlesztésével lehetett volna megvalósítani, nem pedig a vár kellős közepén egy betonkockában.

Modern kivitelű kápolna, Fotó: Mayer Jácint

A turizmusnak alárendelni a tudományos szintű, vagy kulturális dolgokat nyilván komoly problémát vet fel, hiszen a discorajongók is hiába alkotnak nagyobb tömeget és feltételezhetően nagyobb hasznot, mégse célszerű az Operaházat a rendelkezésükre bocsátani és igényeik szerint átalakítani. A sokat hangoztatott munkaerő lekötéséhez sem érdemes mit hozzátenni, hiszen ezt a kérdést a projekt kötelező fenntartási idejének lejárta után kell megvizsgálni és rögtön a jóval előrébb járó kastélyprogram mostani periódusában találjuk magunkat, ahol fenntarthatatlanságra hivatkozva most kerülnek át magánkézbe a műemlékek, a kötelező üzemeltetési időt követően egy perccel.

Read alsoMűemlék helyett műmúlt – Füzér várában jártunk

Összegzésképpen elmondható, hogy ekkora ráfordítású reklámmarketinggel egyébként tönkretétel nélkül is fellendíthető lett volna Nagyvázsony idegenforgalma, viszont a műemlék határokon belül történő helyreállítása és modernizálása mellett megmenekülhetett volna az épített történelmünk ezen kis része is.