Több ezer csontváz tanúskodik az emberiség egyik legvéresebb időszakáról

Több ezer ősi csontváz elemzése érdekes részleteket tárt fel az évezredekkel ezelőtti erőszak történetéről, különösen a Közel-Keleten.

A Nature Human Behavior című folyóiratban megjelent tanulmány bizonyítékokat dokumentál, amelyekből kiderül, hogy a régióban a klasszikus kor előtti időszakban, Kr. e. 12 000 és 400 között az egyének közötti erőszak mértéke változékony volt, és nagyjából Kr. e. 4500 és 3300 között érte el a csúcspontját, számolt be a Newsweek.

A szerzők a Közel-Kelet klasszikus kor előtti időszakából származó több mint 3500 egyedi emberi maradvány tanulmányozása után jutottak következtetéseikre. A kutatás eredményei új megvilágításba helyezik azt a kérdést, hogy miként alakult ki az erőszak hosszú időre a korai emberi történelemben.

Gyakran állították, hogy az interperszonális erőszak, amely magában foglalja a támadást, a gyilkosságot, a rabszolgaságot, a kínzást, a büntetést, és a viszályokat, az évezredek alatt csökkent, a 17-18. századi felvilágosodás kora óta pedig még gyorsabban.

Ezt az elképzelést megkérdőjelezték, bár eddig nem született megegyezés a tudósok között. Mivel az emberölési statisztikák csak a közelmúlt történelmi időszakaira vonatkozóan állnak rendelkezésre, és mivel a konfliktusokkal kapcsolatos feljegyzések gyakran torzításoktól szenvednek, a hosszú távú erőszakos tendenciák megértése annál korlátozottabb marad, minél messzebbre tekintenek vissza a kutatók az időben.

A csontvázaknak hála kiderülhetett az igazság

“Ez a helyzet erősen polarizált narratívákat generált az erőszak korai történetéről. A háborúskodás eredetével foglalkozó tudományosság valóban két nagy frakcióra szakadt. Az egyik az úgynevezett “békés múlt” csoportja, vagy galambok. Ők úgy gondolják, hogy az erőszak az emberi történelemben csak az agrárforradalom és az államok felemelkedése után erősödött fel. A másik csoport pedig a háborúskodást az őstörténetben mindenütt jelenlévőnek tekinti, vagyis a sólymok.”

Bár az 1990-es évek és a 2000-es évek eleje között a sólymok/galambok felosztása sok vitát táplált, napjainkban már árnyaltabb kép rajzolódik ki.

A legújabb tanulmányban Giacomo Benati, a Barcelonai Egyetem kutatója és munkatársai egy olyan adathalmazt állítottak össze, amely 3539 személy maradványait részletezi, amelyek Kr.e. 12 000 és 400 közöttiek. Ezek a maradványok hét közel-keleti országól kerültek elő: Törökországból, Irakból, Iránból, Szíriából, Libanonból, Izraelből és Jordániából.

A kutatók az adatbázist arra használták, hogy felmérjék az erőszak mértékét a korszakban, dokumentálva azon csontvázak arányát, amelyeken koponyasérülések vagy fegyver okozta sebek voltak kimutathatók.

Az eredmények azt sugallják, hogy az interperszonális erőszak a preklasszikus Közel-Keleten a Kr. e. 4500 és 3300 között, a kőrézkor idején érte el a maximumát. Ezt követően a szerzők az erőszak folyamatos csökkenését figyelték meg a korai és a középső bronzkorban (Kr. e. 3300 és 1500 között), majd a késő bronzkortól a vaskorig (Kr. e. 1500 és 400 között) ismét növekedett.

A kutatók azt gyanítják, hogy az erőszak kiugrása a kőkorszakban összefügghet az első központosított proto-államok megjelenésével a régióban, valamint az alkalmi viszálykodásról a nagyszabású, szervezett konfliktusokra való áttéréssel.

Érdemes elolvasni:

• Az üstökös, amely elsőként irtott ki településeket, majd megalapozta a földművelést
• Elképesztő videó: Így hangzottak az ősi nyelvek