Matthew Perry halála után elárasztották a közösségi médiát a részvétnyilvánítások. De miért éljük meg személyes tragédiaként, ha egy sztár meghal?
Egy pszichológus elmagyarázta, hogy miért reagálunk olyan hevesen, amikor egy híresség meghal, számol be róla a LADbible.
Mint az közismert, a napokban óriási tragédia történt Los Angeles-ben. Saját jacuzzijában életét vesztette a Jóbarátok sztárja, Matthew Perry. A legendás sorozatot eredetileg sugárzó NBC közleményben erősítette meg a tragikus hírt.
Mint írták: „Hihetetlenül szomorúak vagyunk Matthew Perry túl korai halála miatt. Oly sok örömet szerzett emberek százmillióinak szerte a világon, tökéletes komikumával és fanyar szellemességével. Öröksége számtalan nemzedéken keresztül fog élni.”
A halálhírt követően a rajongók szabályosan elárasztották a közösségi médiát a sztár előtti tisztelgésekkel. Egy rajongó például így fogalmazott Instagram-bejegyzésében: „Köszönjük azt a sok nevetést és örömet, amit a világnak okoztál. Remélem, békében vagy, és tudod, mennyire szeretett – igazán szeretett – a világ. Nyugodj békében, B.A.R.ÁT.”
Egy másik bejegyzés szerint: „Egész életemben rettegtem ettől a naptól”. Egy harmadik szerint pedig: „Ma mindannyian elveszítettünk egy barátot.”
De miért érezzük személyes gyásznak?
Óriási tehát a gyász nemcsak a színésztársak részéről, hanem a rajongók részéről is, akik pedig személyesen nem is ismerhették Perryt. Egy pszichoterapeuta most elmagyarázta, hogy miért reagálnak sokan ennyire hevesen, amikor egy híresség meghal.
Tom Kersting mentális egészségügyi szakértő a sajtónak így nyilatkozott: „Például Tom Petty halála olyan múltbeli emlékeket idézhet elő dalairól, amelyek visszavezethetik az embert az élet adott időszakába. Egy színész halála felidézheti az általa készített filmek emlékeit, és felidézheti az akkori időszak emlékeit saját életében.”
Azoknak, akiknek esetleg nehéz megbirkózni egy sztár halálával, Kersting azt tanácsolja, hogy legyenek hálásak a pozitív emlékekért, és inkább azokra koncentráljanak, mint a szomorúságra.
Azt is aláhúzta, hogy bár előfordulhat, hogy maguknak sem tudjuk megmagyarázni a bánatunk okát, vagy épp mások nem értik meg, de ez nem jelenti azt, hogy a negatív érzések ne lennének teljesen jogosak.
Kersting kiemelte még, hogy ha úgy találjuk, hogy a gyász már mindent elsöprővé tesz, akkor egyáltalán ne szégyelljünk szakmai segítséget kérni.
Címlapképünkön Matthew Perry 2012-ben. Forrás: Wikimedia Commons!Office of National Drug Control Policy
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
