Elvetemült középkori fegyverek, amelyek kitaláltnak hangzanak
A középkorban a hadviselésben figyelemre méltó, de gyakran figyelmen kívül hagyott fegyverek jelentek meg.
A görög tűz , bizánci találmány, egy titokzatos és pusztító gyúlékony folyadék volt. Szigorúan őrzött titok volt az összetétele, amely lehetővé tette a bizánciak számára, hogy félelmetes birodalmat kovácsoljanak a Földközi-tenger keleti részén, írja az Ancient Origins.
Orbán, egy magyar mérnök az Oszmán Birodalom számára készített egy óriási bronzágyút, amelyet a Dardanella ágyú néven is ismernek. Ez a hatalmas fegyver 9 méter hosszú volt, több mint egy másfél kilométeres hatótávval, és döntő szerepet játszott Konstantinápoly elestében.
A látszólag szerénynek tűnő walesi hosszúíj hihetetlen erővel rendelkezett, amely képes volt átütni a páncélokat. Értékét az agincourt-i csatában bizonyította, amikor az angol íjászok győzedelmeskedtek a nehézfegyverzetű francia erők felett.
Ha még nagyobb tűzerőre volt szükség, a hatalmas súlyú lövedékek kilövésére képes torbocsilt kellett előkeríteni. A holland tűzhajó egy egyszerű, de pusztító koncepció, szó szerint egy puskaporral töltött hajó volt. Bár a költségek miatt ritkán használták, döntő szerepet játszott Antwerpen spanyol ostromának megtörésében.
A koreai teknőshajók ennek az ellentéte voltak. Teljesen fémbe burkolva ezek voltak a világ első páncélozott csatahajói. De talán a legfélelmetesebb középkori fegyver a kínai tűzlándzsa volt. A Kr. u. 1150-ben használt tűzlándzsa lényegében egy lándzsa volt, amelynek a végén egy tűzijáték-szerű lövedék volt. A középkori hadviselés találékony fegyverei az emberi leleményességet mutatják be, még az egyszerűbb időkben is.
Érdemes elolvasni:
