A világ egyik legelszigeteltebb részén élnek az úgynevezett magyarabok. Hihetetlen, de vannak afrikai népek is, akik magyarnak tartják magukat, és nagy lelkesedéssel őrzik hagyományaikat. Afrikában számtalan érdekesebbnél érdekesebb népcsoportot találhatunk, de talán a legkülönlegesebbek azok, akik kis hazánk népének leszármazottai.
A magyarabok vagy magyarábok egy viszonylag kis népcsoport, akik Núbiában élnek. A népcsoport Egyiptom és Szudán határán él, és meggyőződésük, hogy ők bizony magyarok. Történetük elképesztően gyönyörű, hiszen a történelmi források csekélysége ellenére, remekül megőrizték történetüket. Már gróf Almásy László is találkozott a magyarab törzs képviselőivel az 1920–1930-as években. Akármennyire is hihetetlennek tűnik, a magyarabok valóban léteznek.
A magyarabok legendája
A mondák szerint őseik 1517-ben érkeztek Egyiptomba I. Szelim szultán seregével. Ezt Pécsváradi Gábor szerzetes levele is alátámasztja, aki személyesen is beszélt Jeruzsálemen átvonuló török seregben szolgáló magyarokkal 1516-ban — írja az Afrikáért Alapítvány. Az őseik a hadjárat után Vádi-Halfába menekültek.
Egyéb eredetet mondák is léteznek, például, hogy Mária Terézia idején hagyták el az országot a muszlim magyarok. Több feltételezés is létezik, azonban a hadjárat tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak. Habár legújabb kutatások szerint nem csak magyarok voltak az őseik között, hanem délszlávok is. A magyar és bosnyák janicsárok azon a vidéken telepedtek, és nem tértek vissza az Oszmán Birodalomba.
A legtöbbük egy bizonyos Ibráhim el-Magyar tisztre vezeti vissza a származását. Szokásaik szerint hosszas neveket adnak maguknak, így felsorolják összes nevüket a törzsbéliek, és mind el-Magyarra végződik. Úgy tartják, hogy el-Magyar Vádi-Halfában megtalálta a leggyönyörűbb nőt a világon, és rengeteg gyermeket nemzettek. Emiatt a legtöbben hozzákötik származásukat. Hogy pontosan hogyan is volt a történet, azt a források csekélysége miatt nehéz megállapítani, de az biztos, hogy erősen élnek a hagyományaik.
A magyarabok ma
A népcsoport tagjai a mai napig is megtalálhatók Egyiptomban és Szudánban. Az Asszuáni-gát építése miatt az eredeti falvaik mára víz alá kerültek, de újralapították, és sokan éltek még a Magyaráti-szigeten is. Mára már diaszpóráik megtalálhatók a nagyobb városokban is. 1992-ben a Magyar Világszövetség a tagjai közé is felvette őket. A magyarabok lélekszáma 10 000–12 000 között mozog.
Fodor István több mondást is összegyűjtött a magyaraboktól, amelyek fonetikus átírásban így hangzanak:
Ál-Mágyárí lá jiszálli fíl-meszgyid. A magyar nem imádkozik mecsetben.
Rá’sz el-mágyár zejj el-hágyár. A magyar feje kemény, mint a kő.
El-mágyárí jilbisz burnétá. A magyar kalapot visel (azaz nem turbánt).
A magyarságuk bizonyítéka, hogy iszlám vallásuk ellenére is keresztet rajzolnak a kenyérre. Bár több évszázad után anyanyelvüket már elfelejtették.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
