Rájöttek: a speciális római beton miatt olyan tartósak a római épületek

Sokszor látjuk mémeken, hogy a mai, modern technológiával épült és aztán néhány éven belül kátyús vagy akár használhatatlanná váló utakkal szemben a római korból jó pár olyan út van, ami egyébként ma, évezredekkel később is használható vagy használható lenne. De nemcsak a római utak voltak jól megépítve. Róma nevezetessége, a Pantheon ma is áll hatalmas kupolájával és vasbeton nélkül. A tudósok most rájöttek, hogy mi is volt a rómaiak titka.

Könyvekben, filmeken, útibeszámolókban mindig elámúlva nézzük az ókori Róma jellemző építészeti remekeit: a nagyszerű aquaeduktokat, amfiteátrumokat, utakat, templomokat. Sok ezek közül ma is áll és szinte semmilyen javításra nem szorul, hiába az eltelt évtizedek. Eközben mai technológiával készült épületeink, útjaink, infrastruktúránk sokszor pár éven belül esik szét. És nem csak azért, mert kispórolják belőle az anyagot, hogy utána abből jacht, nyaraló vagy éppen luxusékszer legyen.

Korrupció a rómaiak idején is volt, tehát nem ez a titok nyitja. Sokkal egyszerűbb: egy különleges anyag, egy betonfajta, ami speciálisan római.

A Science Alert cikke szerint a rómaiak puccolán cementből készült betonnal készítették, ami elképesztően tartóssá tette ezeket. Ezért állhat ma is változatlanul a Pantheon, amely a világ legnagyobb kupolájával rendelkezik úgy, hogy abban nincs vasbeton erősítés.

Ez is érdekelhet:

• Ceasar kiröhögte a váltságdíjat, amit a kalózok kérni akartak érte, inkább többet javasolt – Olvass tovább ITT
• Lenyűgöző római mozaikot találtak egy Colosseum közeli ókori házban – Részletek EBBEN a cikkben

Az MIT tudósai szerint nemcsak az összetevők egyediek

Ennek a különleges római betonnak a speciális tartósságát és tulajdonságait általában az összetevőinek tulajdonítják: a puccolán (vulkáni hamu, amely az olaszországi Pozzuoli városról kapta a nevét) és mész keverékének. Vízzel keverve a két anyag reakciójából erős beton keletkezik.

A massachusettsi MIT, a világ első számú műszaki egyetemének kutatói azóta arra is rájöttek, hogy maga a keverési technika is különleges volt. A Linda Seymour-vezette csapat Privernum-ból (Olaszország) származó mintákat vizsgált elektronmikroszkóp, röntgen és spektroszkópia segítségével, hogy megértsék miért marad mészkőből származó törmelékanyag a római betonban.

A klasszikus elképzelés szerint a rómaiak felhevítették a mészkövet, amivel kálcium-oxidot állítottak elő. Ezt követően vizezték, ami kálcium-hidroxidot, egy kevésbé maró és reaktív anyagot eredményezett. Ezt követően hozzáadták a puccolánt.

A római beton strapabíróbb

Ám az MIT tudósai szerint mégsem így történt. Vélhetően már a kálcium-oxidot összekeverték a puccolánnal és magas hőmérsékleten kevergették vízzel.

E meleg keverésnek két előnye volt: erősebb kötések jöttek létre, illetve gyorsabban is végbementek a reakciók a magasabb hőmérsékleten.

Mivel pedig maradtak mészkődarabok, ezek lehetővé teszik a betonnak az “öngyógyítást”. Minden repedés például ezek felé a darabok felé terjed és ha például víz szivárog belé, akkor kioldja a meszet a mészkőből és a levegőn visszaszilárdul mészkővé. Így erősíti a betont, kvázi “betömi” a lyukat.

Ez a magyarázata, hogy a rómaiak által épített tengerparti falak miért nem omlottak még össze az állandó hullámverés ellenére sem.

Az MIT mérnökei el is készítettek próbaképp mindkét betonból mintát és nem meglepő módon az ősi római változat volt a tartósabb, mert egyszerűen a repedések eltűntek róla.