Az emberiség hatalmas szövevényében a kulturális sokféleségnek vannak olyan szálai, amelyek lassan elszakadnak. Sok ősi törzs számára a kihalás rideg valóságát hagyja mindez maga után. Brazília buja esőerdőitől India távoli szigeteiig, Kambodzsa peremvidékétől Kenya partjaiig az őslakos közösségek létét soha nem látott veszélyek fenyegetik.
Akuntsu törzs, Brazília (Népesség: 3)
A kapzsiság és a népirtás áldozatai, az akuntsu az egyik olyan őslakos nép, amelynek kihalása gyakorlatilag elkerülhetetlen. Az 1980-as évekig több száz akuntsu élt kényelmes ismeretlenségben Rondôniában, Brazília északnyugati részén, vadászva és kis kertjeikben termesztve. A brazil alkotmány védi az érintetlen törzsek földjét, de néhány farmer és fakitermelő úgy döntött, hogy a legjobb módja Rondônia vadonjának kiaknázására az akuntsuk lemészárlása. Egy 1990 körüli incidens után, amelyben több akuntsut öltek meg, a törzsből mindössze heten maradtak. 2018 novemberében már csak négy akuntsu maradt, míg 2022-re már csak hárman maradtak. Mivel a törzsi szokás nem engedi, hogy kívülállók beházasodjanak, az akuntsu jövője meglehetősen rövid.
Jarawa, Andaman-szigetek, India (Népesség: 380)
Az andamáni aka-bea nyelven a Jarawa jelentése “idegen”. Az Andaman-szigeteken őshonos négy nép egyike, a jarawa 1998-ig idegen volt a modern világ számára. Még mindig vadásznak és halásznak, és két kanyarójárvány után főként az ősi esőerdőben lévő, elszigetelt rezervátumukat részesítik előnyben. Sajnos a turisták és az orvvadászok nem hagyják békén a Jarawákat. Az ősi földjeik védelmére tett erőfeszítések ellenére a rezervátumon átvezető Nagy Andamán Törzsutat még mindig használják az északon található turisztikai látványosságok megközelítésére. Egy alternatív tengeri útvonal 2017 októberében nyílt meg, de a jarawák védelmére tett megerősítő erőfeszítések még váratnak magukra.
Lívek, Lettország (Népesség: 200-400)
Ez a 4000 évvel ezelőtt a Balti-tenger keleti partvidékén letelepedett halászok népe raandalistának – lefordítva “tengerparti lakosoknak” – nevezi magát. Az évszázadokig tartó háborúk és a kényszerű asszimiláció után a törzshelyük egy tucat lett tengerparti falura zsugorodott. Mazirbe, kulturális fővárosuk mindössze 134 lakost számlál. A lív kultúra végre megszabadult a szovjet üldöztetéstől, mivel a lett kormány hivatalosan védi a lív tengerpartot. Az állítások, miszerint a lív nyelv utolsó anyanyelvi beszélője 2009-ben meghalt, elhamarkodottnak bizonyultak, mivel 2013-ban halt meg az utolsó beszélője a nyelvnek. A nyelvet a lettországi egyetemeken tanítják.
Nukak, Kolumbia (Népesség: 968)
A nukak egyike annak a legalább 32 kolumbiai őslakos népnek, amelyet a közvetlen kihalás veszélye fenyeget. A fegyveres gyarmatosítók, a kakaótermesztés a kokainkereskedelem számára és a katonai konfliktusok miatt a dél-kolumbiai esőerdő, ahol egykor a nukakok éltek, alattomossá vált. Nukakok százai élnek menekülttáborokban, és sok fiatalabb tagjuk kétségbeesetten próbálja elhagyni hagyományos életmódját. A Survival International becslése szerint a nukakok 50%-a halt meg azóta, hogy a törzs 1988-ban először került rendszeres kapcsolatba a külvilággal.
El Molo, Kenya (Népesség: 1100)
Az El Molo, Kenya legkisebb etnikai csoportja, a Turkana-tó délkeleti partján él. A nagy nílusi sügér halászata határozza meg az életüket, de a Turkana-tó egyre szennyezettebb, ami visszatérő kolerajárványokat okoz. Az El Molo anyanyelve szinte teljesen kihalt, az iskolákban angolul tanítanak. Mindössze 8 ember, ha beszéli a nyelvet. A turizmus némi gazdasági stabilitást hoz, különösen a bennszülött művészeti és kézműves termékek vásárlása révén.
S’aoch, Kambodzsa (Népesség: 100-450)
A vörös khmerek népirtó uralma alatt a s’aochokat csak azért végezték ki, mert beszélték az anyanyelvüket. Ma Samrong Loeuban, egy délnyugat-kambodzsai faluban élnek, és már csak 10 idős ember beszéli a nyelvet. Törekvések folynak a nyelv megőrzésére, de sok s’aoch elhagyja a hagyományos szokásokat, és inkább khmerül, a gazdag szomszédok nyelvén beszél.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
