A Velencei-tó helyzete egyre aggasztóbb: a tartós aszály és a csapadékhiány miatt a tóból mintegy 20 millió köbméter víz hiányzik. A szakértők szerint a természetes folyamatok önmagukban már nem biztos, hogy képesek helyreállítani az egyensúlyt, ezért olyan megoldások kerültek terítékre, amelyek néhány éve még elképzelhetetlennek tűntek.
A Velencei-tó vízszintje május végén mindössze 65 centiméter volt, miközben az ideális szabályozási szint 140–170 centiméter között mozogna. A helyzet nemcsak a turizmust és a helyi gazdaságot érinti érzékenyen, hanem a tó teljes ökológiai rendszerét is veszélyezteti.
Egyre gyakoribbak a kritikus évek
A Velencei-tó történetében korábban is előfordultak alacsony vízállások, sőt a régi feljegyzések szerint évszázadokkal ezelőtt teljesen ki is száradt. Az elmúlt években azonban szinte folyamatosan kritikus helyzet alakult ki. A szakemberek szerint az aggodalomra nem az ad okot, hogy időnként alacsony a vízszint, hanem az, hogy az elmúlt években rendszeressé vált a rendkívüli vízhiány.
A tó vízmérlege tartósan negatív: a párolgás több vizet von el, mint amennyi csapadék vagy természetes utánpótlás érkezik. Az alacsony vízállás miatt a strandolók, vitorlázók és horgászok is nehezebb körülményekkel szembesülnek, miközben a környék vendéglátóhelyei és turisztikai vállalkozásai jelentős bevételkiesést szenvednek el.
Az élővilág is veszélybe került
A Pénzcentrum szerint a problémák azonban messze túlmutatnak a turizmuson. A tartós vízhiány következtében romlik a nádasok állapota, a kiszáradó mederrészeken megindul a cserjésedés, és egyre kisebb terület marad a vízimadarak és a halak számára.
A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a sekélyebb víz gyorsabban felmelegszik, ami kedvez az algák elszaporodásának. Ez hosszabb távon tovább ronthatja a vízminőséget, és akár halpusztulásokhoz is vezethet.
Már egyszer megmentették a tavat
Nem ez az első alkalom, hogy a Velencei-tó vízpótlásra szorul. Az 1990-es évek elején szintén súlyos vízhiány alakult ki, amikor a vízszint néhány év alatt drámaian visszaesett. A problémát akkor a rákhegyi karsztvízbázis vizének átvezetésével kezelték. Több mint 12 millió köbméter vizet juttattak a Velencei-tóba, ami körülbelül félméteres vízszintemelkedést eredményezett.
A módszer azonban ma már jóval nehezebben lenne alkalmazható, mivel az érintett vízbázisok egyre nagyobb szerepet töltenek be a lakossági ivóvízellátásban, miközben a rendelkezésre álló készletek is csökkentek.
A tározók felújítása lehet az első lépés
A szakértők szerint a legfontosabb rövid távú feladat a Zámolyi- és a Pátkai-víztározó korszerűsítése. Ezek a létesítmények kulcsszerepet játszanak a vízvisszatartásban, azonban állapotuk jelentősen leromlott.
A tervek között szerepel az iszap eltávolítása, a műtárgyak felújítása, valamint a vízminőséget veszélyeztető tevékenységek szigorúbb szabályozása. A cél az, hogy a csapadékosabb időszakokban összegyűjtött víz hatékonyabban juthasson el a Velencei-tóba.
Szennyvíz, mélyfúrású kutak vagy a Duna?
Ha a helyi vízvisszatartás önmagában nem elegendő, több alternatív megoldás is szóba kerülhet. Az egyik lehetőség a térség szennyvíztisztító telepein keletkező, megfelelően megtisztított víz visszaforgatása lenne, számolt be róla a G7.
Az agárdi és csákvári létesítmények évente több millió köbméter tisztított vizet bocsátanak ki, amely jelenleg elhagyja a vízgyűjtő területet. A megoldás technológiailag megvalósítható, de komoly társadalmi ellenállásra lehet számítani.
Felmerült mélyfúrású kutak létesítése is, azonban a karsztvízkészletek felhasználását jelenleg szigorú szabályok korlátozzák, mivel ezek elsősorban ivóvízellátási célokat szolgálnak.
A legnagyobb vízmennyiséget ugyanakkor a Duna biztosíthatná. A folyóból akár parti szűrésű kutak segítségével, akár közvetlen vízkivétellel lehetne pótolni a hiányzó készletet. Ez azonban egy teljesen új infrastruktúra kiépítését igényelné: több tíz kilométer hosszú vezetékekre, szivattyúállomásokra és vízkezelő rendszerekre lenne szükség.
Milliárdos beruházások és nehéz döntések várnak a Velencei-tóra
A Duna-víz átvezetése vagy a tisztított szennyvíz felhasználása egyaránt jelentős beruházási költségekkel járna, ráadásul környezetvédelmi és jogi kérdéseket is felvet.
A szakértők szerint minden lehetséges megoldás esetében részletes vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy a beavatkozás ne okozzon újabb problémákat a térség ökológiai rendszerében. Abban azonban egyre nagyobb az egyetértés, hogy a jelenlegi helyzet hosszú távon nem fenntartható.
Erről hallottál? Tilos megközelíteni a partot Tihanynál: tömeges a pusztulás, orrfacsaró a bűz, nagy a baj
A kérdés már nem az, kell-e beavatkozni
A szakemberek szerint a Velencei-tó jövője szempontjából a legfontosabb kérdés már nem az, hogy szükség van-e mesterséges vízpótlásra, hanem az, hogy melyik megoldás bizonyulhat a legbiztonságosabbnak és a legfenntarthatóbbnak.
A klímaváltozás miatt várhatóan egyre gyakoribbá válnak a száraz időszakok, ezért a tó megmentése nemcsak helyi ügy, hanem hosszú távú vízgazdálkodási kihívás is. A következő évek döntései határozhatják meg, hogy Magyarország egyik legnépszerűbb üdülőtava képes lesz-e alkalmazkodni az új körülményekhez, vagy tovább mélyül a válság.
Ha lemaradtál volna: Történelmi aszály: sorra száradhatnak ki népszerű tavaink, a Tisza is elapadhat?
