A jövő és a múlt járványait mind ugyanazok az emberi tényezők okozzák

Forrás: Depositphotos

Járványok mindig is voltak és mindig is lesznek. Csak az ezredforduló óta 15 ebola- és számtalan súlyosabb influenzajárványon vagyunk túl, valamint háromféle koronavíruson (ezek a SARS, MERS és természetesen a mindenki által jól ismert COVID-19).

Az emberi együttélés, az étkezési szokások és a társas érintkezés különböző formái is meghatározó tényezők lehetnek – írja a Discover Magazine. Az antropológia vizsgálatok alapján épp ugyanazokkal a tényezőkkel állunk szemben, mint őseink néhány ezer éve.

Pestis Athénban – festmény
Forrás: Wikipedia Commons

A tudósok minden évben felfedeznek 2-3 korábban ismeretlen kórokozót – vírusokat, baktériumokat vagy egyéb élősködőket. Ezek közül persze vannak olyanok, amik korábban is léteztek, csak a tudomány még nem volt olyan szinten, hogy azonosítani tudják őket, de bőven akadnak olyanok is, amik frissen jelentek meg. A többség valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozik, és ami még aggasztóbb, az ide sorolható kórokozók száma az utóbbi időben egyre gyorsabban nő.

Arra, hogy mi okozhatja a különböző fertőzések terjedését és a járványok megjelenését, régóta keressük a választ. Antropológusok egy csoportja azonban a kérdést nem infektológiai, természettudományos szempontból, hanem az emberi viselkedés oldaláról közelíti meg.

A kezdetek

A kutatók szerint az egész a neolitikus forradalom idején kezdődött, mintegy 12 ezer évvel ezelőtt, amikor az ember áttért a vándorló, vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre és az állattartása.

Korábban elsősorban egyhébb, krónikus jellegű kórságokkal volt dolga az embernek, amiket a folyamatos vándorlás során szedett össze, és persze adott is tovább, a földműveléssel azonban megjelentek az olyan jellegű akut és fertőző megbetegedések, amiket ma is ismerünk. Természetesen ez nem a mezőgazdasági munkával volt összefüggésben, sokkal inkább az ezzel járó társadalmi változásokkal.

A vadászó-gyűjtögető életmódról való áttérés nagy váltást jelentett
Forrás: Wikimedia Commons

Az egyik legjelentősebb ezek közül az ugrásszerű népességnövekedés volt, ami természetesen együtt járt a nagyobb népsűrűséggel is. Ez lehetővé tette, hogy a különböző kórokozók gyorsabban terjedhessenek. Egy másik fontos tényező az, hogy az emberi étrend is teljesen átalakult, és a korábbiakhoz képest meglepően egyhangúvá vált, hiszen a mezőgazdaságnak is megvannak a korlátai. A hiányzó tápanyagok tehát szintén gyengíthették az emberi immunrendszert, jobban kitéve a fertőzéseknek.

Idővel persze fejlődött az orvostudomány is. Az antibiotikum és a különböző vakcinák megjelenése tagadhatatlanul fontos mérföldkő volt, de érdekes módon a járványok aránya már korábban csökkent. Sokkal inkább döntő tényezőnek bizonyult a jobb higiénia, a kiegyensúlyozottabb élelmiszer-elosztás és a szegényebb városrészek infrastrukturális fejlesztése.

Értelemszerűen ezzel önmagában még nem jött el a kánaán. Egyrészt a fejlődő országokban ez a tendencia sokkal később jelent meg, csupán a 20. század másik felében (vagy akkor sem), másrészt így az olyan nem fertőző betegségek kerültek előtérbe, mint például a rák vagy a különböző szívproblémák. A szociális háttér különösen a fejlődő országokban a mai napig is az egyik legmeghatározóbb és legproblémásabb faktor.

Modern járványok

A mai világban gyakorlatilag egy összefüggő közösséget alkotunk a járványok szempontjából. Pillanatok alatt elterjednek a különböző betegségek a Föld legkülönbözőbb pontjain. A koronavírus-járvány is ékes példája ennek, ahol ez a folyamat gyakorlatilag egy-két hét alatt lejátszódott. A COVID-járvány egyúttal arra is rámutatott, milyen veszélyes, amikor szövődmények alakulnak ki, még akkor is, ha alapvetően nem fertőző alapbetegségről van szó.

A nagyipari termelés, az urbanizáció és a mélyszegénység az exponenciálisan növekvő gazdasági fejlődés árnyékában mind hozzájárulnak a már meglévő tendenciához. Lecsupaszítva azonban ezek is csak a már 12 ezer éve fennálló viszonyok modern köntösben.