A középkori egyház kegyetlen módszerekkel hatott az egyszerű emberekre
A középkori Európában a katolikus egyháznak óriási hatalma volt a lakosság felett, és ezt nem csak jó szándékukkal, hanem az irányított félelemkeltéssel is érték el.
Az egyház különböző módszerekkel igyekezett engedelmességet ébreszteni híveiben. A félelmet a művészetre és az építészetre is kiterjesztették, amelynek egyik legszembetűnőbb példája a templomokban található félelmetes képi ábrázolás volt, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.
Az egyház tényleg semmitől sem riadt vissza
Az utolsó ítélet, illetve a pokol szája. Anne C. Richardson, Jim Womack/Wikimedia
A pokol szájának keresztelt szobrok például a bűnösöket felfaló szörnyetegeket ábrázolták, de találhatunk az utolsó ítéletet és a pokolban lévő bűnösöket ábrázoló ábrázolásokat is. A templomokat díszeinek célja az volt, hogy emlékeztessék a híveket az engedetlenség következményeire. Ezekkel az egyház bebiztosította magának középkori társadalom feletti uralmát szellemileg pénzügyileg egyaránt.
Az üzenet pedig nagyon egyszerű és szög egyenes volt: az engedetlenség örök kárhozathoz vezet.
A purgatórium fogalmát is igyekeztek a legjobban eltorzítani, a híveket arra ösztönözték, hogy pénzt, de akár a gyermekeiket is adományozzák az egyháznak, hogy lerövidítsék a köztes állapotban való tartózkodásukat.
Ez nemcsak őket gazdagította, hanem biztosította a papság folyamatos utánpótlását is, mivel a még “üres vászonként” élő gyermekeket könnyebb volt az engedelmes szolgáikká nevelni.
Szent Mihály arkangyal és az angyalok háborúban az ördöggel. Domenico Ghirlandaio (1448–1494)/Wikimedia
Mivel imádtak a negatív érzelmekre hatni, a síró vagy vérző szobrok sem maradhattak el, amelyeket isteni előjelnek neveztek. Ezeket arra használták, hogy a babonás lakosság körében fenntartsák a már megteremtett félelmet és az engedelmességet.
Igazi vállalkozókként a bűntudatból is tőkét kovácsoltak, búcsúcédulákat árultak, amellyel a gazdagok akár előre is megvehették a bűnbocsánatot olyan dolgokért, amelyek még megvalósításra vártak.
De ha ezek eddig nem lettek volna elég meggyőzőek, a nyilvános megszégyenítéstől sem riadtak vissza. A házasságtörők például a szégyenjárás keretei között meztelenül vonultak végig az utcákon, nyilvános gúnyolódás közepette. Ez a kemény büntetés elrettentőleg hatott, és megerősítette az egyház erkölcsi tekintélyét.
Érdemes elolvasni:
