A majonéz segíti a kutatókat a nukleáris fúzió forradalmában
A majonézt tudományos kontextusban gyakran alkalmazzák az emulziók bemutatására például a középiskolákban. A pennsylvaniai Lehigh Egyetem kutatói azonban a fizikai tulajdonságait a magfúziós technológiák előállításának reményében használják fel.
Céljuk, hogy utánozzák, ahogyan a Nap energiát szabadít fel, hogy egy tisztább, szinte végtelen energiaforrást használhassanak fel, adta hírül a Newsweek.
A Lehigh Egyetem csapata ténylegesen majonézt nyomott össze, hogy tanulmányozzák hogyan reagál a plazmához hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyag a mozgásra és a nyomásra.
Arindam Banerjee, a Lehigh mérnöki professzora szerint még mindig ugyanazon a problémán dolgoznak, vagyis a tehetetlenségi fúzióban használt kapszulák szerkezeti integritásán, és a majonéz nagy segítséget nyújt nekik a megoldás megtalálásában.
A majonéz a konyhán kívül is rendkívül hasznosnak bizonyul
Kiemelt kép: depositphotos.com
De mi is az a tehetetlenségi fúzió? A folyamat során a rendkívül nagy sűrűségűre és hőmérsékletűre tömörített kis, szilárd üzemanyag-granulátum a szétesés előtti rövid pillanatban fúziós energiát termel.
Az ötlet lényege, hogy létrehozzák ugyanannak a folyamatnak egy kis, ellenőrzött változatát, amely a Napot is működteti, hogy több energiát termeljenek, mint amennyit a pellet összenyomásához felhasználtak.
A kívánt szimuláció eléréséhez egy üveg majonézt akár 150-szer is megpörgethetnek percenként egy egyedi gyártású rotátorban, amelyet 2019-ben véglegesítettek, és öt évet vett igénybe a Lehigh diákjai számára.
A majonéz reakcióit a finomításnak köszönhetően jobban megérthetik a szakemberek, hogy a gépek még nagyobb sebességet érjenek el.
A projekt sarokköve annak megfigyelése, hogy a plazmapótló hogyan deformálódik nyomás alatt, és mi történik, amikor visszatér eredeti formájába.
Az anyag reakciója ezekre a körülményekre segíteni fog a kutatóknak abban, hogy később megállíthassák az anyagot a túlzott hidrodinamikai instabilitás előtt. Ez ugyanis egy olyan állapot, amikor a folyadék instabillá válik, ami bizonytalan viselkedéshez és az energiahatékonyság csökkenéséhez vezet.
Bár egyelőre minden csak apró lépésekben halad, ez a kezdete lehet annak, hogy a mérnökök egy olyan célt valósítsanak meg, amelyet egykor lehetetlennek hittek.
Érdemes elolvasni:
