A magyar király, aki az árnyékszéken halt meg

Vencel magyar király nem tartozik az ismert koronás uralkodóink közé. Rövid uralkodása nem hagyott mély nyomot Magyarország történetében. Az Árpád-kor és az Anjou-kor közötti átmeneti időszakban, a megerősödött Cseh Királyság hatalmi ambícióit kihasználva kerülhetett a magyar trónra, amelyet azonban csak rövid ideig tudott megőrizni. Az egyetlen esemény, amivel a magyar történelemben helyet követelt magának, az éppen a különös halála volt, amely egyúttal a Přemysl-dinasztia királyi ágának kihalását is jelentette.

Cseh királyfiból magyar király

De hogyan került a trónra Vencel? Ehhez időben kicsit vissza kell mennünk. II. Ottokár (1253-1278) a legnagyobb középkori cseh uralkodó egy magyar hercegnőt vett feleségül, mégpedig Rurik Kunigundát, aki a magyar udvarban önálló politikát megvalósítani igyekvő és a magyar kincstárból Attila kincseit Prágába vivő Árpád-házi (vagy Macsói) Anna lánya volt. II. Ottokárt 1278-ban Morvamezőnél az egyesült Habsburg és magyar hadak legyőzték, ezt követően pedig II. Vencel került a cseh trónra, akire erős befolyást gyakorolt a felesége, Habsburg Judit.

Vencel családfája (Wikipédia)

II. Vencel (1278-1305) örökölte édesapja hatalmi ambícióit, átmenetileg a lengyel trónt is sikerült megszereznie. (Ehhez először le kellett számolnia a belső ellenségeivel, többek között a szintén Árpád-házi hercegnővel megházasodó Závis von Falkensteinnel). A magyar viszonyok időközben sokkal zavarosabbá váltak, mint a korábbi évtizedekben. 1290-ben meggyilkolták IV. (Kun) László királyt. Vencel már ekkor pályázhatott volna a magyar trónra, de mivel még fiatal volt, a hatalmát nem tudta eléggé stabilizálni.

III. András 1301-es halálakor azonban már elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy potenciális jelöltként szóba kerüljön. Csák Máté, a Kőszegiek, Aba Amádé, a Rátótiak, a Hont-Pázmány nemzetség valamint a Kacsicsok II. Vencelt nézték ki jelöltnek, aki a fentebbi módon IV. Béla leszármazottja volt. A hozzá küldött követségnek azonban a cseh király azt mondta, nem tanulna meg elég jól magyarul, de a fia, az akkor 12 éves Vencel sokkal inkább képes rá, ezért őt ajánlotta. Hogy a szavainak nyomatékot adjon, tekintélyes summával támogatta meg a javaslatot, I. Károly később fel is panaszolta, hogy Vencel pénzzel szerezte a pártját.

II. Vencel cseh (és lengyel) király (Wikipédia)

Bárhogyan is történt, az alku megszületett, 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott királlyá koronázták Vencelt. A szertartást János kalocsai érsek vezette a Hont-Pázmány nemzetségből a Magyar Szent Korona részvételével.

Háborúból haza

Ebből a rövid mondatból már sejteni lehet, hogy Vencel nem örvendett osztatlan népszerűségnek. 1290 óta ugyanis a magyar trónért harcolt Caroberto, a későbbi I. Károly király. Támogatói főleg délvidéki urak, valamint a pápa nyomására Bicskei Gergely választott esztergomi érsek voltak. A trónra nemcsak ő, hanem Albert német király is pályázott, aki sereggel küldte a fiát, Rudolfot Magyarországra. Rudolf elfoglalta az ország északnyugati részét, majd magát Budát is, de valójában nem ambicionálta az ország megszerzését, III. András özvegyét, Habsburg Ágnest hazavitette és azon a címen, hogy az özvegy királyné hozományát gyűjti össze, kincsekkel megrakodva távozott. Károly maroknyi csapatával megpróbált bejutni Székesfehérvárra és Budára is, eredménytelenül, ezért végül Bicskei Gergely 1301. május 5-én a rajtaütésszerűen elfoglalt Esztergomban koronázta királlyá egy alkalmi koronával.

Az esztergomi vár látképe a Duna felől (Wikipédia)

Károly azonban népszerűtlen jelöltnek számított, mivel a magyar klérus, valamint az ország politikai elitje féltette a szabadságát, ugyanis VIII. Bonifác pápa azon a jogcímen akarta Károly királyságát elismertetni, hogy ő a Magyar Királyság hűbébura, ám ezt a jogát a politikai és egyházi elit értelemszerűen nem ismerte el. A pápa Magyarországra küldte Niccolo Boccasini bíborost, hogy fordítsa el Venceltől a magyar klérust. A feladatát részben elérte, köszönhetően annak is, hogy János kalocsai érsek időközben meghalt, ám az aktív támogatásért a főpapok Bicskei Gergely elmozdítását kérték a pápától, aki ebbe nem egyezett bele. Boccasini még Rómába is megidézte a két Vencelt a Szentszék elé.

1302 elején Károly egy váratlan hadmozdulattal Buda alatt termett és meglepetésszerűen el akarta foglalni a várost és elfogni Vencelt, azonban a budaiak kitartottak a cseh királyfi mellett. A döntő fordulatot végül VIII. Bonifác 1303. május 31-i bullája kényszerítette ki, amelyben Károlyt ismerte el Magyarország királyának és utasította Albert német királyt és a fiát, Rudolf stájer herceget, hogy támogassák Károlyt. István, az új kalocsai érsek kihirdette a pápai bullát az egész országban, miközben a pápa Rómában tartotta a főpapság szemében szálkának tűnő Bicskei Gergelyt. Időközben azonban a franciák megtámadták Rómát, Bicskei Gergelyt megölték, VIII. Bonifác pedig belehalt a sérüléseibe. Új pápának 1303. október 22-én XI. Benedek néven éppen Boccasinit választották meg, aki első intézkedéseinek egyikeként kinevezte a Károlyhoz hű és a főpapok által megbecsült zágrábi püspököt esztergomi érsekké.

XI. Benedek pápa (Wikipédia)

A Budán tartózkodó Vencel időközben nemcsak a klérusban vált népszerűtlenné, hanem a hívei között is. A kamaszkorba lépő királyfi, távol kerülve az apja figyelmétől, a fennmaradt források alapján italozásra és mulatságokra adta a fejét, ami elidegenítette tőle a hívei egy részét, de elpártolt tőle a leghatalmasabb tartományúr, Csák Máté is.

Halál az árnyékszéken

Vencel érzékelve a helyzetét, leveleket küldött az apjának, hogy erős hadsereggel segítse meg. II. Vencel cseh király azonban éppen a Habsburgok ellen készülődött, ezért eleinte nem foglalkozott a segélykérésekkel. 1304 tavaszán azonban átlépte a magyar határt és eljutott egészen az Esztergommal szemben lévő Kakatig (ma: Párkány). A király tárgyalni kezdett a fia híveivel, ám tapasztalhatta azok állhatatlanságát, valamint a fia visszatetszést keltő szokásait. Emellett a seregében valamiféle járvány ütötte fel a fejét és figyelnie kellett a Habsburgokra is, aki a pápa fent említett buzdítására megtámadták morvaországi birtokait.

Vencel a Thuróczi krónika ábrázolásán (Wikipédia)

II. Vencel csellel elfoglalta Buda várát, megszerezte a Szent Koronát, majd a fiával együtt hazatért Prágába. Csák Máté területén már keresztül kellett verekednie magát, Szenic várát ugyanis ostrommal kellett elfoglalnia a tartományúrtól. A cseh király a nem különösebben népszerű Kőszegi Jánost nevezte ki kormányzónak a fia távollétének idejére. A távozás és a Magyar Szent Korona elrablásának híre lényegben megszüntette Vencel táborát. A Habsburgok és I. Károly még ebben az évben szövetséget kötöttek a cseh király ellen. Károly a magyar részről összegyűlt hadat először Kőszegi János, majd Morvaország ellen vezette, ahol végül a Habsburgokkal közös had ostrom alá vette a bányájáról híres Hory Kutnét. Az ostrom végül eredménytelenül zárult, a csapatok hazatértek. A hazatérő Habsburg seregek útba ejtették Bajorországot is, amelynek hercege kifejezetten kérte a német királyt, hogy ne tegyék. Ezért az átvonuló seregek utáni károkozás miatt Ottó bajor herceg sietve Prágába ment, hogy ott szövetkezzen II. Vencellel. A Magyar Szent Korona átadása már ekkor felmerülhetett.

I. Károly Magyarországra érkezik 1301-ben a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

A dolgok újabb fordulatát II. Vencel 1305. június 21-én bekövetkezett halála jelentette. Az immár III. Vencel néven a cseh trónra lépő fiatalabb Vencel gyorsan beszüntette a háborúskodást és augusztus 5-én engedékeny békét kötött a Habsburgokkal. Károly a Kőszegiekkel való leszámolásra fordította az erejét, akik ezért meghívták Ottó bajor herceget a magyar trónra. Ehhez azonban szükség volt a Magyar Szent Koronára, amit a bajor herceg addig-addig kérvényezett a magyar ügyektől elforduló Venceltől, hogy amaz a házassága felett érzett hálából, négy napal az esküvője után, 1305. október 9-én a jogaival együtt átadta Ottónak.

Vencel folytatta a kicsapongó életét Prágában, tekintélyes birtokokat adományozva az őt körülvevő cseh nemeseknek. Uralkodása alatt elveszítette az apja által meghódított Krakkót is. Hadjáratot szervezett, hogy visszahódítsa az elveszített lengyel területeket, ezért újdonsült sógorát, Henrik tiroli herceget nevezte ki kormányzónak. 1306. augusztus 4-én Olmützben lakomázott a király, amikor kiment az árnyékszékre. Egy ismeretlen tettes háromszor mellkason döfte a királyt, akit holtan találtak meg. A várból menekült egy Konrád Botenštejna nevű férfi véres késsel a kezében, ám a nyomába eredő őrök egy késői krónika szerint megölték, mielőtt bármit mondhatott volna. (Kortárs feljegyzések szerint tényleg létezett egy ilyen nevű lovag, aki azonban túlélte Vencelt, nem lehetett tehát a késői krónika által megörökített gyilkos). Hogy ki és miért ölte meg a fiatal uralkodót, máig homály fedi.