A szakemberek pánikolnak az úgynevezett Kessler-szindróma miatt, ami végzetes lehet a műholdakra, és így kommunikációnkra is.
A NASA tudósai, Donald Kessler és Burton Cour-Palais még 1978-ban dolgozták ki elméletüket, amely egyre inkább reális forgatókönyvnek látszik, írja a LADbible.
A két szakértő gondolatmenetének lényege, hogy ha az emberiség folyamatosan újabb és újabb műholdakat lő ki az űrbe, akkor komoly bajba kerülhetünk, ugyanis a túlzsúfoltságban egyre nő az ütközés esélye.
A NASA szerint is beindulhatnak az ütközések
“Az elhasznált rakéták, műholdak és egyéb űrszemét felhalmozódott, ez pedig növeli a más törmelékkel való ütközés valószínűségét” – fejtette ki a probléma lényegét a NASA.
Hozzátették: “Sajnos az ütközések még több törmeléket hoznának létre, ami az ütközések elszabadult láncreakcióját okozza. Ezt Kessler-szindrómának nevezzük Donald Kessler után, aki először felvetette a problémát.”
Számos szakértő meg van győződve róla, hogy csak idő kérdése, amíg bebizonyosodik, hogy a Kessler-szindróma valós. John L Crassidis, a New York-i Buffalo Egyetem tudósa például elmondta: “A Kessler-szindróma valóra válik. Ha az ütközés valószínűsége olyan nagy, hogy nem tudunk már műholdat felküldeni az űrbe, akkor bajban vagyunk.”
Közeledik a kritikus tömeg
Jelenleg több mint 10.000 műhold kering a Föld körül. Emellett ráadásul sok százmillió apró törmelék is az űrben marad elhasznált műholdakból, amelyek időnként a Föld légkörébe zuhannak, és kiégnek.
Kessler bebizonyította, hogy amint a törmelék mennyisége egy adott pályán eléri az úgynevezett „kritikus tömeget”, akkor mindenképp elkezdődnek az ütközések, még akkor is, ha több tárgy már nem jelenik ott meg.
A szakember úgy kalkulált, hogy 30-40 évbe telne eljutni idáig. Napjainkban pedig egyes szakértők szerint már a kritikus tömegnél vagyunk a Föld körüli pálya alsóbb rétegeiben.
Mit okoz pontosan a Kessler-szindróma?
Ha a láncreakció beindul, az az általunk ismert élet végét jelenti. A műholdak kiesése megszünteti az internetes kommunikációt, nem működnének többé a telefonok, sem a televíziók. Az pedig szinte magától értetődő, hogy a GPS-navigáció is azonnal kikapcsolna.
És természetesen nem csak a kommunikáció terén lennének problémáink. Megszűnnének a modern időjárás-előrejelzések is, ami különösen az elmúlt időszak ijesztő időjárási viszontagságainak fényében fenyegetne komoly veszélyekkel.
Hogyan lehet megelőzni a láncreakciót?
A legfontosabb egyértelműen az űrszemét újrahasznosítása lenne, amely és hosszú távú, fenntartható megoldást jelenthetne az űrszemét mérséklésére.
Rövidebb távon segíthetne a probléma átmeneti kezelésében az, ha a hulladékot letérítenék a pályájáról, és hagynák, hogy a Föld légkörében elégjen. Bár az azonnali fenyegetéseket ez is képes lenne megszüntetni, de közben újabb környezeti problémákat okozhatna, például az ózonréteg további vékonyodását.
Ez is érdekelhet:
Kiemelt kép: depositphotos.com
